A mosás történetéről linket küldeni vagy leirnii?

Ha beírod a Google-ba,hogy: mosósulyok és mosószék,akkor a régi időkkel kapcsolatban képeket és leírást is találsz.

A mosógép a 60-as években kezdett nálunk elterjedni. Igaz,hogy még kevés háztartásban volt. Általában a Szakszervezettől vagy kölcsönzőből vitték ki az asszonyok.

Ezekbe még külön kellett a vizet beletölteni,és lavórba kellett belőle leengedni. Centrifugázni külön kellett.

Akinek nem volt mosógépe,az teknőben mosott. Vízvezeték csak a nagyobb városok egy részében volt. Üstházban melegítettük a vizet (télen a konyhában nagy fazekakban).

Este a ruhát beszappanoztuk,jól meg dörgöltük,és reggelig ázott. A teknőn alul volt egy dugó,azon keresztül engedtük le a vizet egy vödörbe. Több léből mostuk ki a ruhákat,ha már tiszta volt,akkor keményítettük,és a fehéreket kékítettük. Jól kicsavartuk és kötélre teregetve szárítottuk. Télen elég sok időbe tellett,mire a nagy darabok megszáradtak. Egyszerűbb volt,ahol volt mosókonyha.

Nem volt mosószer és öblítő sem. Mosáshoz mosószappant használtunk. A nagyon piszkos darabokat nem csak kézzel,hanem kefével is megdörgöltük. Az utolsó öblítővízbe a keményítő mellet ecetet öntöttünk (ma is csak azt használom öblítő helyett)A kényes selyem holmikat kézzel,szappanpehellyel mostuk.

Egy-egy nagymosás legalább egy napot vett igénybe. A gazdagoknál mosónők mostak,és vasalták ki a megszáradt holmikat. Szenes vasalóval. A vasaló öntöttvasból volt,nyitható tetővel,és az oldalán lyukakkal. A vasalóba faszenet tettek,azt meggyújtották. Ha már izzott,akkor a szabadban nyitott tetővel addig lóbálták,amíg a hamu kiment belőle. Azért kellett a szabadban,mert a széngáztól megfájdult a fejünk. Ha sokat vasaltunk zárt térben,akkor is.

Nagyon kellett figyelni,mert a hőfokot nem lehetett szabályozni,és vigyázni kellett,hogy a ruhát ne égessük meg.

A mai asszonyok aligha mosnának ma is így.