A világháborúban használt repülők légcsavarját hogyhogy nem lőtte szét a pilóta előtt lévő géppuska?

Úgy hogy volt egy mechanikus szerkezet (sajnos a nevét nem tudom) ami akkor engedte elsütni a géppuskát amikor éppen nem volt előtte a légcsavar lapátja. De később volt olyan is, hogy a légcsavar alá szerelték, amikor már olyan nagy volt a légcsavar fordulata, hogy mechanikát már nem lehetett olyan gyorsa megépíteni.

az elsők még a légcsavar körén kívül tüzeltek, kétfedelű repülők nél ezért látni, hogy a felső szárny tetjén van a géppuska. A következő fejlődési lépcső az volt, hogy raktak páncélt a légcsavarra, de ez nem volt az igazi, mert röpködtek a golyók a pilóta körül. Ez még mindíg első világháború ideje. A következő lépcső, hogy összekapcsolták a motort a géppuskával és úgy állították be, hogy csak akkor lőjjön, ha nincs elötte a légcsavar. Aztán vagy ezt alkalmazták, vagy azt, hogy nem tüzeltek a légcsavaron keresztül.

Hát azért, mert A. Fokker repülőmérnök 1915-ben kitalált egy nagyszerű szinkronizáló berendezést, ahol a propeller vezérelte a géppuska elsütő szerkezetét. (szinkron géppuskának is nevezték.

Aaasztamindenit :))))))

Az első géppuskát egy francia szerelte a gépére, ő úgy oldotta meg, hogy a fa légcsavar tövét acéllal burkolta be, így lepattantak róla a légcsavart érő lövedékek. Ezt a kezdetleges módszert látva fejlesztettek ki a németek egy megszakítót, ami csak akkor engedte tüzelni a géppuskát, amikor éppen nem ért légcsavart a lövedék.

Olyan megoldás is volt, hogy a légcsavar tengelye egy cső volt, amiben belül (középen) lőtt a géppuska. ...