Ki volt Wigner Jenő?

WIGNER JENŐ (1902, Budapest - 1995, Princeton)

1902. november 17-én született. A Fasori Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait.

A berlini egyetemen vegyésznek tanult, de az új fizikai felismerések magával ragadták. Disszertációja a kvantumkémia első munkájának tekinthető, a hidrogén molekula keletkezését tárgyalja. Felismerte a tér-idő szimmetria szerepét a kvantummechanikában (1929).

1930-ban települt át az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 1937-ben megkapta az állampolgárságot. 1934-ben Szilárd Leó neutronok felhasználásával előidézhető láncreakció ötletét jónak tartotta és közösen kidolgozták az elmélet lényegét. Szilárddal közösen vették rá Einsteint a Roosevelthez szóló nevezetes levél aláírására. Ő is részt vett Szilárd Leóval, Neumann Jánossal, Teller Edével és Enrico Fermivel a levél nyomán beinduló atomkutatásokban a Manhattan-terv keretében . A plutóniumot előállító (szaporító) reaktor megtervezésén dolgozott, amely az első atombomba üzemanyagát állította elő.

Részt vett az első atomreaktor kifejlesztésében és 1942. december 2-i indításában.

Az első olyan nagyteljesítményű reaktorokat tervezte, amelyeknél vízhűtést alkalmaztak. Ezek az áramló víz hűtötte reaktorok azok a biztonságos reaktor típusok, amelyeket ma is használunk. A világ működő atomerőműveinek mintegy 80%-a ilyen. Ebben a típusban a hűtővíz egyben a neutron lassító (moderátor) is, így ha a hűtés megszűnik, a reaktorban lecsökken a lassú neutronok száma is, és a láncreakció leáll. További 30 reaktorszabadalmat is beadott. Tehát teljes joggal mondta róla tanítványa és munkatársa Weinberg, hogy 'Wigner a világ első reaktormérnöke.'

A kvantummechanikai munkássága is figyelemre méltó: ő állapította meg például a bariontöltés-megmaradási elvet (1949).

1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott az atommag és az elemi részecskék elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsősorban az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért.

Mindent megtett, hogy az atomenergiát békés célokra használják. Ezirányú munkásságáért megkapta az USA Atomok a Békéért díját. Mindvégig szeretettel szólt hazájáról és tanárairól. Gyakran látogatott haza és 1983 nyarán meglátogatta a paksi atomerőművet is.

1995-ben halt meg a 'világ első reaktormérnöke', de munkássága révén mindig jelen lesz közöttünk.