Nagy Britannia mikor lett demokrácia?

A brit jogállam és alkotmányos monarchia nem egy nap alatt jött létre és alakult ki a ma is ismert formájába. A kulcsfontosságú pont az 1689. évi Bill of Rights, ami az alkotmányos monarchia alapjait letette. Előtte is volt parlament, de sokkal korlátozottabb jogokkal.

Érdekes kérdés még a választás, mert bár évszázadokkal korábban is volt már parlament, demokráciának azért csak akkor nevezhető az intézmény, ha a képviselőket a nép választja. Ez is az idők folyamán formálódott, már az 1200-as évektől. De a maihoz tényleg közeli formáját 1708-ban érte el, amikor Skócia és Anglia parlamentje egyesült. Viszont itt még komoly cenzus volt, csak a lakosság kis része volt választásra jogosult. 1868-ig kellett várni az általános választójogra, míg a nőknek 1918-ig.

3-as vagyok.

Démosz + kratosz = nép + uralom = tehát népuralom.

Az ókori Athénban a "nép" a felnőtt athéni férfiakat jelentette, lakosság kb. egy tizedét, ráadásul a népgyűlésbe meg még ennek is csak az ötöde fért be (a lakosság nagy része rabszolga és metoikosz volt, polgárjog nélkül).

Thuküdidész szerint: [Periklész] "bár a tömeget szabadsága korlátozása nélkül kormányozta, nem a tömeg őt, hanem inkább ő irányította a tömeget […] névlegesen ugyan demokrácia jött létre, valójában azonban az első polgár uralma".

=> Tehát már az ókori demokrácia sem volt "a nép uralma".

A nem szó szoros értelemben meg az ami most van, amikor már túl sok mindenre ráaggatják a "demokrácia" vagy "demokratikus" jelzőt, ahol nem vagy alig vannak jelen ilyen vonások (lásd pl. a kommunista diktatúrákat, NDK, Koreai NDK, stb.).

Mindenekelőtt már Athénban is, és ma is e szóval az az igény fogalmazódik meg, hogy a törvényekben legyen egyfajta egyensúly. Azt most hanyagolom, hányan és miképp élnek vissza e szó jelentésével, legyen az bármi is. Ők azok, akik alapvetően hatalmat akarnak, hogy érdekeik érvényesülhessenek. Elsősorban mások érdekei rovására.

Nagy Britanniában ez hosszú folyamat volt és tartalma erősen hullámzó, #6 válasz írja le röviden.

Azt nem árt figyelembe venni, az egyensúly az egyetlen stabil létforma a világban, erről szólnak a természettörvények. Persze, mivel a világ nem egy statikus állapot (lényege a mozgás), így az egyensúly is eltérő lehet. Az emberiség, vagy egy állam vonatkozásában az egyensúly az az ideális állapot, mikor minden ember valós igényekkel lép fel, és ezeket hozzávetőleg azonos mértékben képes kielégíteni. Amig a valóság e körül ingadozik, nincsenek nagyobb mozgások e helyzet megváltoztatására, ha a valóság ettől jelentősen tér el, akkor a visszatérési igény is erősödik, ennek formája viszont sokszínű. Persze előfordul, hogy bár az igény hatalmas, nem látszódik, ez jellemző a diktatúrákra.

Visszatérve a szigetországra, itt sok nemzetiség él az angoloktól a skótokon át a keltákig. Lassan és hosszú kegyetlen harcok után lett egyetlen uralkodó ág, éppen az 1600-as évek felé. Ekkorra kezdett a mezőgazdaságból iparivá válni a világ, nőtt a városok lakossága, gyarapodtak a szerepkörök, és látszott, hogy mindent nem lehet fegyverrel elintézni.

Az uralkodók (a főurak is) egyre többet egyezkedtek a városi kézműves réteggel, akik szolgálataikért cserébe jellemzően szabadságot kértek (céhekbe tömörülést, beleszólást a városi lét alakításába stb.) A nagy polgárháborúk eredményeképpen jött létre egyfajta erőegyensúly, ez hozta létre a parlamentarizmust, mert itt minden valamirevaló rétegnek lehetett képviselője. Ekkor alakult ki a jobb és baloldal fogalmai is, pusztán azon az alapon, hogy a régi földesúri réteg jobbról, míg a városi polgárság balról foglalt helyet a téglalap alakú teremben. Később a tapasztalat finomította a módszereket, így jutunk a mához.