Mi az élet értelme?

Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

(Az emberben ott van a 72 angyali minőség, lehetősége van az életben megtanulni a harmóniát, ami az istenné válásunk része. A harmónia által, amit nevezhetünk 'isteni megnyilvánulásnak*, uralható az egyensúly a világban. Ez a középút. Az élet célja megtalálni ezt az utat.)

"...további életet keressen, majd közösen, egyesülve kompenzálják ezen egyedek az univerzum tágulási folyamatát..."

Szerintem az emberi viselkedésben ennek ellenkezője látszik.

Az emberek (és állatok) túlnyomó többsége nem keresi az "idegenek" társaságát, ha módja van rá külön válik és próbálja megőrizni a "privát" szféráját.

Ez nagyon látszik a tömegközlekedésen, ahol az emberek mindig az üresen maradt helyeket töltik fel először úgy, hogy minél távolabb üljenek le egy másik embertől.

"hogy ne legyünk halottak"

De azok leszünk, az életre nincs gyógymód :)

Rájöttem egy kimondottan lehetséges magyarázatra, hogy miért épp az adott öntudat szemszögéből látjuk a világot, és nem a többiből:

A véletlenszerű biológiai folyamatok során az összes öntudatot termékenyítő részecskének azonos a funkciója: vagyis minden agy egy nagy tudat-szövetnek a tagja, úgymond a különböző "öntudat"nak nevezett szigetei. Vagyis hogyha az egyik elveszik, akkor a többi része az attól még megmarad ugyanazzal a funkcióval, vagyis hogy felfogja a dolgokat, így tulajdonképpen úgymond cserélik, pótolják egymást az öntudatok, de mi nyilván egyszerre csak egyet fogunk fel úgy, mintha "főszereplő"(k) lennénk. Nyilván ezt magamnak itt azzal, hogy mondjuk öngyilkos lennék nem tudnám bebizonyítani, mert ha igaz is lenne, bár miért is ne lehetne az, az ami már utána fogja fel a dolgokat, nem ugyanaz az öntudat, másik személyiség lenne, és nem viszi tovább az előzőnek az emlékeit, így az is úgy fogja fel, mint a jelenlegit, mintha csak ez lenne. De valójában mindenki ugyanaz a különböző öntudat-szigeteken.

Mindenesetre ez egy kifejezetten lehetséges magyarázata a dolgoknak! Én bízom benne!

Egy kérdés nem terrorizál :) , de még egy kijelentés sem.

Az olvasás, az interneten böngészés önkéntes, nem kényszer, ha valakinek nem tetszik, nem kell olvasni.

Semmi értelme, csak elhitetik velünk így vagy úgy. Adhatsz neki látszólagos értelmet, ahogy a legtöbb ember, ha működik, akkor örülsz, szerencsés vagy. Csak le kell vezetni egyszerű példával. Miért készülnek játékok, filmek, zenék, sport, stb. embereknek? Azért mert van rá igény. Miért van rá igény? Mert nélküle sokan unatkoznának. Mit csinál egy ember ha unatkozik? Előbb vagy utóbb elkezd gondolkodni nem hétköznapi értelemben. Végül rájön, hogy csinálnia kell dolgokat, hogy ne gondoljon ezekre. De a gondolatok által már rájött, hogy értelmetlen az élet. Ha van mivel elterelje folyamatosan a figyelmét, akkor elviselhetőbb. Míg az állatok nincsenek ilyen intellgigencia szinten, ezért őket nem érinti ez a veszély.

Az emberek között gyakorlatilag két féle létezik. Az egyik a gyakoribb, és ezt nevezzük normálisnak. Egy normális ember megszületik, tanul, játszik mint egy gyerek, majd megtanítják vele, hogy ha egyszer felnő, akkor jön a nagybetűs élet, családot, gyereket kell vállalnia, dolgozni...Sokan így ebben a tudatban le is élnek egy életet, soha nem jut eszükbe azon gondolkodni, hogy mi értelme mindennek, hogy ciklikusan mindenki ismétli az előző generációt. Talán folyamatosan fejlődnünk, de gyakorlatilag egy végeláthatatlan ciklus az egész. Megszüless, hogy aztán megtermékenyíts vagy te szülj tovább. Az ilyen embereket nevezem szerencsés embereknek, mert náluk ez működik/működött. Csak követték a rájuk szabott társadalmi normákat, és leéltek ebben a tudatban egy egész életet. Soha nem gondoltak ezek mögé, hogy oké, de miért van mindez? Nem jönnek rá, hogy mindez figyelemelterelés.

És ott van a másik réteg, aki rájön a keserű igazságra. És akkor rádöbben, hogy bár soha ne jött volna rá. Bár soha ne került volna az agya olyan tudatállapotba, hogy mindezeket felfogja. Hogy mindez egy színjáték.

Nem tudjuk ki/mi által, de létezünk. Lehet egy magasabb teremtmény, aki szintén unatkozott, megalkotta a saját világát, hogy szórakozzon. Én azt gondolom, hogy rengeteg szint létezik. Tehát világ a világban nagyon is valószínű. Ezt valaki fentebb feszegette már, csak más stílusban, mint az öntudat szigetek. Nagyon is ez a valószínű. Nem tudjuk mi a legfelső szint, és mi a legalsó. Ugye a legfelső a leghatalmasabb, a legalsó a legparányibb. Mi tudunk korlátozottan szemlélni feljebb és lejjebb, de kimerülnek a lehetőségek. Mint pl. a szubatomi részecskék, mi szerintünk attól nincs lejjebb, közben csak lehet nincs rá eszközünk, hatáskörünk, hogy tovább lássunk. Ugyanez van az univerzum szemlélettel, csak nagyon korlátosan tudjuk figyelni a tőlünk távolabb álló dolgokat. És mindezekre próbálunk értelmet építeni. Muszáj valamivel elütni az időt, ha már kényszerből megszülettünk.

Teljesen egyetértek.

Azért is tettem fel a kérdést itt, hátha valaki ("megvilágosult") olyan adalékokat tud leírni a létezés miértjére, amivel a többiek okosabbak lesznek, és többen elgondolkodnak a létezésü(n)k értelmén.

Merthogy a legtöbb ember élete egy mókuskerék, aminek forgása egyszer végetér, megszűnik a folyamatos körforgás, de talán beesik a tudat egy másik körforgásba.... vagy a keleti vallások tanításai szerint megnyugszik (nirvana), nem vágyakozik többé, nincs ok, ami miatt újabb végeláthatatlan köröket rójon valamelyik "dimenzióban".

Érdekes lehet megemlíteni itt olyan technikákat, technológiákat, melyeket nagyon rég óta a természetben élő emberek kihasználnak, hogy tudatukat kiterjesszék, és megtapasztalhassák azt, hogy mi is következhet a test halála után, vajon tudatuk tovább észlel-e valamilyen létezésformát, ha igen, akkor annak mibenléte hol gyökeredzik?

A természetben élő népek sámánjai, régi táltosaink tudtak (tudnak) ilyen technikákat (növényi segítők, transz állapot elérése különböző technikákkal), melyekkel a testen túli tapasztalásokból okosabbak lehettek, megtapasztalván olyan tudati észleléseket, melyek az ismert érzékszervi tapasztalásokon túl vannak.

Talán az igazság odaát van, a testen túli tapasztalásokkal kicsit közelebb lehet jutni a létezés okának, értelmének válaszaihoz.