Szerintetek ez mitől van ?

A tanulmány nélkül nem tudok érdemben nyilatkozni. Viszont azt ne felejtsük el, hogy a 21% nyilatkoZIK és a 78% nyilatkozNA (amúgy, ha lenne gondja) nem ugyan az

Azt se mondtad, hogy kinek nyilatkoznak? Mi nem mehetünk andrológushoz csak úgy. A nők viszont mehetnek (és jó esetben panasz nélkül is rendszeresen mennek) nőgyógyászhoz.

Férfiak… a “teremtés koronái”

Nem akarnak ebben sem gyengének, elesettnek, védtelennek tűnni. Az egész életük hazugságra épül (tisztelet a kivételnek), “mindenben a legjobbbak kell lenni”, “hogy néznek majd rám a nők?” Még saját maguknak sem vallják be, ha probléma merül fel.

Akkor az vagyok. Csak a véleményem írtam le, mi ebben az álszentség?

A férfiakat kiskoruktól kezdve arra nevelik, hogy erősek, kemények legyenek, ha fáj valami, ne sírjanak, és ez utána kihat az egész életükre, ergo elnyomnak magukban dolgokat, így sok esetben lelki traumákat is. Nő a teljesítménykényszer, és ez általában az élet minden területén így van. Nem tudnak/mernek beszélni bizonyos problémákról. Míg a nőknél ez teljesen elfogadott, a férfiaknál sajnos nem. Normalizálni kéne, hogy egy férfi is sírhat, lehet rosszabb napja, kérhet segítséget, mert ez nem szégyen. Racionalitás vs. érzelmek.

Oké 4-es, akkor hibát követek el, ha verem az asztalt az egyenjogúságért?

Mert a feministák ezt teszik (pedig JOGI alapja egyáltalán nincs az ő panaszaiknak sem)