Popper Péter lereagálta Pilinszky János észrevételét?

Úgy emlékszem, hogy Pilinszky olyasmit is hozzá tett, hogy az életben tragédiák vannak, és amire szükség van az a kegyelem.

Popper ezt szerintem elfogadta, bővítette vele a szemléletét, az addigi nézőpontját azonban nem dobta el.

“Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:

– Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat.

– Miért utálsz, János?

– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása.

Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik.

A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”

- Popper Péter

Engem eléggé irritál Pilinszkynek ez a véleménye, meg azt sem értem, hogy Popper miért nem védte meg magát? Ha ennyire nem érti a szakmáját, akkor miért praktizált? Lehet, hogy kamu ez a történet. Vagy valamit ne mértek.

Azt írta a Pilinszky, hogy az "embereknek irgalomra van szüksége". Ezt nem értem. Kitől kellene ezt az irgalmat megkapnunk? Aki/ami traumatizált lehetett volna irgalmas és nem traumatizál? Hát, erre várhatunk!

Vagy ez valami isteni irgalom akar lenni? Nem értem.

Az is fasság, hogy a pszi mindenre megoldást kínál. Sok esetben épp az elengedést, megbékélést, elgyászolást célozza a terápia.

Előbb tisztáznotok kellene, hogy mit jelent az irgalom.

Nem hívőnek fogalma sincs róla.

Nem megbocsátás. Sokkal összetettebb.