Lehetséges hogy azért álmodunk, mert az agyunk nem tudja azt feldolgozni hogy ne létezzünk/éljünk és ezért elkezd halucinálni?

Nem lehetséges.

Azért álmodunk, mert az agyunk ilyenkor dolgozza fel a napközben történteket.

Ha nem álmodnánk, ugyanilyen teljesítményhez kb. kétszer ekkora agy kéne.

Viszont ezt nem kell találgatni, már régóta tudjuk.

Pontossan nem tudjak miert almodunk. Tobb elmelet is van es talan tobb funkcioja.

Gyerekkori traumak is feljönnek burkoltan az almokban de a napi dolgokat is akkor rendezzuk.

Jelentos a szerepe az biztos mert az allatok is almodnak. Biztos nem veletlen

Míg S. Freud még egyfajta vágyteljesülésnek írta le az álmodást (lásd: Álomfejtés műve), addig napjainkra körvonalazódik az álmodás funkciója. Az ötletet az EMDR technika felfedezése adta, amely kezelésben nagyon régi traumát átélve, s közben egy mozgó fénypontra koncentrálva a trauma hatása "ellényegtelenedik", azaz az egyébként évtizedek múltán is élesen feltörő emlékeket halványítja az eljárás (A Veronai balesetnél is használták ezt a hozzátartozóknál).

Érdekes, hogy az álomban mindenfajta izommozgás korlátozva van, kivéve maga a szemmozgás, ami jelzi is a kívülállónak, hogy álmodás folyik (REM fázis: Rapid Eye Movement). Az álmok - még Freud szerint is több - síkon mozognak, s van képi háttere illetve érzési, érzelmi háttere is. Az agy tehát az álommunkában - spontán módon - traumatikus élményeket keres elő, és a háttérben folyó képi események pedig a gyors szemmozgást generálják. A kétféle síknak gyakran nincs köze egymáshoz, és ébredéskor az agy próbálja értelmessé alakítani a történteket, ha gondolkozni kezdünk rajta, és az érzéseket összekapcsolni valamiféle logikával a látottakkal.

Ez utóbbi "racionalizálási" funkciója az agynak igen erős, s emiatt újabban feltételezhető, hogy ébrenlétben a döntéseinket többnyire érzelmi úton hozzuk meg, és azt egy erős logikai összefüggés hozzákapcsolásával magyarázzuk meg magunknak és másoknak. Ez az érzelmi döntés az állatvilágból származik evolúciósan, de az embernél erre ráépült a logikai funkció, amely az értelmet adja. S az ember tragédiája, hogy hajlamosak vagyunk magával az értelemmel ezt az értelmet túlbecsülni, elsődlegesnek tekinteni, noha valószínűleg csak egy másodlagos (de igen fontos) funkció.

Kiegészítésként: az alvás másik (mély) szakaszában semmiféle létezést érzékelő funkciónk nem működik, és meglepő módon ebben az állapotban történnek azok az események, amelyet "alvajárásnak" nevezünk. Ilyenkor a tudatosulás mögé zárt, automatizált mozgások tudnak dominálni, és az alvajáró ebből semmit nem tapasztal, noha a szemen keresztül beérkezik némi látási információ is. Tehát az agynak nem valószínű, hogy lenne olyan mechanizmusa amely a létezésével, illetve a "nemlétezés" elviselésével foglalkozna.