Gyűjtöttél valaha régi pénzeket?

Gyűjtöttem, de a kérdésre nem tudok válaszolni, csak eligazítani tudlak. Keress rá vaterán a lejárt aukcióknál vagy lejárt hirdetéseknél az adott pénzérmékre, papírpénzekre, emlékérmékre és megtudod, hogy az elmúlt 30 vagy 90 (már nem emlékszem) napban mi mennyiért kelt el. Ez egy jó viszonyítási alap lehet.

Az értékük szerintem változatlan, sem nem nőtt, sem nem csökkent. Ezt logika alapján gondolom.

u.i.: Azt ne gondold, hogy akinek érdekeltsége van benne, minden valós információval el fog látni téged annak érdekében, hogy te a legjobban járj - itt az aktív gyűjtőkre, régiségkereskedőkre (akár online , akár boltban, akár találkozón) gondolok.

"Ez esetben jó nagy bukó az egész." - Azért vásároltad anno, hogy gazdagabb legyél néhány év múlva? Vagy büszkeség miatt, hogy nekem milyen régi, milyen ritka pénzem van? Vagy látvány miatt? Akkor az érzelmednek vásároltál és nem befektettél. Vagy a három vegyesen? Jó tisztán látni a múltbéli indítékokat. Van, amit áron felül, van amit árban, és van, amit áron alul veszünk. Ha az érzelmek dominálnak, akkor többet megadunk értük - ezt saját tapasztalatból írom.

"Hány régipénz gyűjtő lehet az országban?" - Szerintem biztosan van erre Facebook-on csoport. Az alapján láthatsz egy becsült értéket. De neked nem is a szám a lényeg, hanem az, hogy vegyék meg. Meg fogják venni, de nem mindent azonnal. Ha azonnal akarod eladni, akkor rendesen ár alatt kell eladd. Te tudod, hogy mennyi időt akarsz ezzel foglalkozni. Lehet, hogy többet emészt fel utána járni, lefényképezni, megírni a szöveget, kérdésekre válaszolni, találkozót szervezni vagy elpostázni (feladni a csomagot plusz előtte becsomagolni - de ehhez kell csomagolóanyag is...). Tehát nem kevés időt és fáradságot vesz igénybe.

"Horthy korból egy ezüstpénzkollekció kit érdekel?" - Azokat, akik szeretnének ezzel büszkélkedni. Mivel a büszkélkedés - részemről nézve erőteljesen negatív jellem - egy általános emberi tulajdonság, így nincsen hiány belőlük. Ezt nem úgy írom, mintha rám nem lett volna jellemző, hiszen én is többek között azért gyűjtöttem, hogy egyedibb legyek tőle, hogy ezáltal elismerést, büszkeséget szerezzek. Ezenkívül még gyönyörködés miatt oka volt. Meg egy kicsit abban is reménykedtem, hogy lesz némi pénzem belőle, deeeee inkább csak a kiadás oldala növekedett, mert túlságosan sokat böngésztem. :D És sok idő alatt sok szép érmét lehet találni. (Én nagyon nem ástam bele magamat a numizmatika témába, én csupán vaterán "tanultam" ezt a """szakmát""". Tapasztalatlan voltam. Elsődlegesen a számomra szépen kinéző pénzek érdekeltek, ez volt a fő motiváció.)

"Szent István pengő 18 ezer körül. Procopiumon 30." - Igen... A minősége sem mindegy, illetve melyik ébvől (lehet, hogy az adott évben keveset gyártottak, tehát limitált példányszámban volt jelen).

A "Ki veszi ezeket meg?" kérdésre jó néhány mondattal korábban válaszoltam.

Az is igaz, hogy egy drágább tárgyat kevesebben vásárolnak. Ilyen összegekből sok-sok pénzérmét lehet vásárolni, de kétségtelen, hogy minden anyagi szinten vannak érdeklődők, csak a drágábbakra kevesebben.

Milliárd forintot érő festmények, szőnyegek, drágakövek stb. Semmire sem használják, csak díszként szolgálnak és büszkeségérzetet adnak - mert ugye nem a látványért adnak ki milliókat és milliárdokat.

Aki többet keres, az többet is ad az érzelmeire. Ezért nem boldogít önmagában a vagyon, mert amint több lesz, instant magasabbra megy a kényszer-mérce, amit el KELL érni. Egy játékban voltam dúsgazdag, jellemző volt rám is, tehát tudom, hogy hogyan működik ez.

Alapvetően egy ember sem képez kivételt ezen érzelem alól, csak azért nem értik sokan, mert nem látnak a mélyibe és nem tapasztalták meg.