Hogyan lehet egy meteort eltéríteni/szétlőni? Mennyi a sikernek az esélye?

Sokat gondolkodtak már ezen a lehetőségen is. Azt kell mondjam nem ideális a szétlövése, szétrobbantása. Valószínűleg nem ezt fogják alkalmazni. Egyrészt enyhén szólva is kétséges a kimenetele (nem tudni mekkora darabokra esik szét, és egy relatíve ismert pályájú "probléma" helyett több -és ugyan kisebb méretű- ismeretlen pályájút kapnánk). Másrészt nem is olyan könnyű eltalálni egy ilyen aszteroidát. Elég ha az Itokawa-Hayabusa misszióra gondolunk. Sokkal valószínűbbnek tartom az odaküldött "hajtómű telepítéses" megoldást, amikor egy apró, tolóreőt kifejteni képes kis hajtóművet rögzítenek az aszteroidán. Ennek egyrészt lényegesen jobban kontrollálható a kimenetele, másrészt az űreszköz révén nagyon pontos pályaadatokat kapnánk, ami előfeltétele a sikeres elhárításnak. Ezt műszakilag ma is képesek vagyunk, lennénk megtenni.

A sikeresség függ a tényleges veszély jellegétől, az aszteroida fizikai paramétereitől, és a várható katasztrófa időbeni távolságától. Értelemszerűen, minél nagyobb méretű, tömegű egy aszteroida, annál nagyobb beavatkozás lehet szükséges. Viszont minél későbbre esik a katasztrófa előrelátható időpontja, annál nagyobb az eltérítés sikerének valószínűsége.

Hozzáteszem, jelenleg nem ismerünk olyan aszteroidát, üstököst és egyéb égitestet, ami belátható időn belül komoly veszéllyel fenyegetné Földünket, bár azt is hamar meg kell jegyezni, hogy az újabb aszteroidák és egyéb keringő objektumok felfedezése mindennapos, de inkább "mindenórás"...

maci

maci + :P

Olyan terv is létezik (csak elméleti szinten), hogy ha előre tudnak észlelni egy aszteroidát, akkor kilőnek mellé egy rakétát, ami megfordul, és mellette halad, és ott haladva a gravitációs erő hatására téríti el 1-2 fokot, ami ilyen távolságon már elég, hogy elkerüljön minket. (Persze a pályáját közben korrigálja egy hajtómű segítségével.)

Ez csak akkor működne, ha több évvel előre észlelnék az aszteroidát, viszont sokkal egyszerűbb lenne megvalósítani, mint azt, hogy az aszteroidára szereljünk egy hajtóművet. (Mivel itt nem számítana az sem, ha az aszteroida forog, nem kellene rá felszerelni semmit stb....)

Ezt mintha már kitárgyaltuk volna ... de lehet hogy csal az emlékezetem...

Ezt továbbra sem tartom kivitelezhetőnek. A rakéta ugyan hat az aszteroidára, de nem eléggé. A legkisebb aszteroidák tömege is iszonyatosan nagy. Pl az emlegetett Itokawa tömege 3,5*10^7 tonna. Míg egy rakétáé elhanyagolható ehhez képest. De nem is ez a fő gond. Gondoljuk csak végig. Hogy egy rakéta a tömegével hasson egy ilyen hatalmas testre ahhoz az kell, hogy vagy a tömege összehasonlítható legyen az övével, vagy legalább úgy "kell viselkednie", mintha nagy volna a tömege! Ezt ugye egyetlen módon lehet elérni; folyamatos pályakorrekcióval. Magyarul ha azt akarom hogy az aszteroida egy picikét legalább eltérjen a pályájától a rakéta tömegének hatására, akkor azt kell legalább elérnem hogy a rakéta megtartsa azt a pályáját, amit az aszteroida nélkül tenne meg. Ezt meg könnyű belátni, csak folyamatos hajtómű működtetéssel lehet megoldani (ellenkező esetben a rakéta pályája módosul méghozzá jelentősen). (Ugyanez a helyzet amikor a Földet megközelíti egy apró égitest. Egész egyszerűen nem változtat kimutathatóan a Föld pályáján, mert inkább ő maga fog módosult pályán haladni. Mondjuk ha a pályán maradni kényszerítené valami, a hatás már nagyobb volna...) összefoglalva, ha a rakétát oda is küldjük, de nem fog folyamatosan pályát korrigálva manőverezni (mert nem fog az iszonyat mennyiségű üzemanyag-szükséglet miatt...), akkor mindössze annyit érünk el, hogy az X*10^7 tonna tömegű aszteroida helyett egy X.0000000000001 *10^7 tonna tömegű rakéta-aszteroida közös tömeg fogja tovább hasítani az űrt. Ennek a plusz tömegnek a pályamódosító hatása még annyi se volna, amennyi hibát vétünk az eredeti pálya számítása során...

maci

"Persze a pályáját közben korrigálja egy hajtómű segítségével." Ugyanezt mondtam én is kb... :D

De még mindig könnyebb megvalósítani, mint lemenni az aszteroidára, oda rakni a hajtóművet. :P

Gondolj csak bele, ha a hajtóművet az aszteroidára kellene szerelni, akkor az nem biztos, hogy úgy taszítaná, ahogy szükséges, mivel egy fix pontban lenne, az aszteroida viszont lehetséges, hogy kering a saját tengelye körül, és így a hajtómű egyáltalán nem biztos, hogy jó felé térítené le a pályájáról... Ezen kívül a hajtómű felszerelése, a hely kiválasztása emberi beavatkozást is igényelne szerintem (és előtte a terep felmérését), viszont a távolság megtartása könnyen kivitelezhető gép által is.

"De még mindig könnyebb megvalósítani, mint lemenni az aszteroidára, oda rakni a hajtóművet. :P "

Hát ez az, ami óriási tévedés :P

Mármint nem a megvalósítás a probléma hanem a hatás ...

Lássuk:

No az odajutásban igazából nincs különbség, mindkét módszerhez oda kell menni nincs mese. De innentől máris jönnek a különbségek. Letenni az aszteroidára nem gond, ezt már megtették korábban, tehát ezzel nem lenne semmi gond. Az aszteroida pályáját ismerjük valamilyen pontossággal. Nyilván minél régebben figyeljük, annál pontosabban. De az biztos hogyha konkrétan ott egy űreszköz, ez az adat jóval pontosabban fog rendelkezésre állni. Ez eddig még mindig nincs túl nagy különbség a két módszer között. Tehát ott tartunk hogy az aszteroida pályáját kellő pontossággal ismerjük, és tudjuk, hatni kell rá. Nyilván az az érdekünk hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legegyszerűbben, és a lehető legjobban hassunk rá. Az egyik módszer lenne a rakéta pályán tartása, és a rakéta majd a tömegvonzzással megoldaná a dolgot. Hmmmm hmmmm. Már korábban beszéltük, hogy az aszteroida és a rakéta tömegvonzása rendkívül kicsi. A két test tömege közötti különbség óriási, így belátható hogy az a nagyon gyenge erő, ami egyáltalán fellép inkább a pár tonnás rakétát igyekszik letéríteni a pályájáról, mint a pár millió tonnás aszteroidát! Könnyű belátni, hogy folyamatosan üzemelő hajtóművek kellenek ha a rakétát a pályán szeretnénk tartani.

De nézzük csak meg, mekkora lehet az erő? Hmmmm hát az valami nagyon csekély. Könnyű megbecsülni. A Föld tömege 5,97*10^24 kg Egy 1 tonnás szerkezet a Földnél tehát 10000 N gravitációs erővel bír. Ez egy átlagos 10^7 tonna nagyságrendű aszteroidánál 17 nagyságrenddel kisebb ugyanez az erő !!! (kb 10^-10 N körüli érték) Tehát ennek az erőnek kellene eltéríteni egy millió tonnás nagyságrendű aszteroidát. Azt hiszem könnyen belátható, hogy egy ilyen pici erő egy ekkora tömegre gyakorlatilag kimutathatatlan vátozást tudna csupán okozni. (Ennél még az is jobb megoldás tehát, ha a Deep Impact missziónak megfelelően egy relatíve nagy tömeget nagy sebességgel az aszteroidának ütköztetünk!)

Az én általam vázolt esetben egy rendszert telepítenénk az aszteroida felszínére, ahol megfelelően rögzítve egy hajtóművet tudnánk működtetni. A tengely körüli forgást igazán nem gond kiküszöbölni, hiszen nyilván nem egy folyamatosan üzemelő hajtóműről beszélünk, hanem egy szakaszosan, illetve változtatható erejű és vektorú hajtómű kerülne telepítésre. A tengelyforgást paramétereit meg igazán nem probléma megmérni. Egy ilyen hajtómű mondjuk 100 N körüli tolóerővel kapásból 13-14 nagyságrenddel nagyobb erőt képes kifejteni, mint a tömegvonzásos módszer. Ez azt jelenti hogy egyetlen üzemelt másodperc akkora hatással van az aszteroidára mint a tömegvonzásos esetben 3 millió év alatt!!!

Azt hiszem ezek alapján érthető, hogy miért tartom ostobaságnak a pusztán tömegvonzással eltéríteni igyekvő módszert ...

maci

"De van. Az Apophis. 2029-ben halkad el a Föld mellett, majd 2036-ban újra. Ezt akarják eltéríteni mert hiába nagyopn kicsi,de meg van az esélye a becsapódásra vagy nem? "

Nos ... nem :)

[link]

maci