Ha egy 100 km átmérőjű üstőkös becsapodna mi történne ?

Hát azért ha az óceánba puffanna egy 100 km átmérőjű jéggolyó, az azért elég szép cunamit indítana el, jó eséllyel jelentős százalékát letarolná a szárazföldeknek. A légkör kb. 40-50 km magasságban már olyan ritka, hogy még nem igazán tud kárt tenni a bolygóra érkező dolgokban. Ha csak 10 km/s sebességgel érkezik ez az üstökös, az akkor is 5 másodperc alatt eléri a felszínt, és további 0,3-0,5 másodperc alatt az óceánfeneket is - és ekkor még a tömegének fele, vagy közel fele tulajdonképpen az űrben van, egészben. Én nem mernék rá nagyobb összegben fogani, hogy ha ez mondjuk az Egyenlítőnél, az amerikai kontinenstől mondjuk 3000 km-re csapódik a Csendes-óceánba, akkor az általa keltett cunami nem csap át a Sziklás-hegység - Andok vonalán, elárasztva akár az egész amerikai kontinenst.

És akkor még nem vettük figyelembe, hogy milyen következményei vannak annak, hogy ekkora mennyiségű jég-víz érintkezik hirtelen és közvetlenül, több ezer km2 felületen az óceánfenék alatti magmaanyaggal. Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezeknek nem lennének komoly rövid-, közép- és hosszútávú hatásai a bolygóra, elsősorban annak klímájára és élővilágára nézve.

Ha a Wilkes-földi (a mai Antarktisz része) kisbolygó becsapódás ténylegesen a Perm-Triász határon történt (amit még nem tudunk biztosan), akkor a Perm végi kihalás (a Földtörténet legnagyobb kihalása) jó alap lehet a kérdésen való töprengéshez.

Az is számításba jöhet (de még kérdéses), hogy a becsapódás mint kiváltó ok összefügghet a szibériai platóbazalt kiömlésével, ami úgy 800.000 éves vulkanikus tevékenységet jelentett. Természetesen a kihalásban ez a vulkanizmus nyilvánvalóan szerepet játszott a Perm-Triász határon. Ez viszont bizonyítottnak tekinthető.

Tudomásom szerint a becsapódó égitest talán 48 km átmérőjű lehetett és kb 500 km átmérőjű a betemetett kráter a Wilkes-földi területen.

Összehasonlítási alapként a Mexikó-Yucatan Kréta végi kráter kb 200 km átmérőjű.

Ha a mai Földön egy 100 km-es üstökös becsapódna, az eleve az ember által kiváltott 6. Nagy Kihalás kellős közepébe pottyanna. A földi élővilág most is egy katasztrófa kellős közepén van jelenleg, bár ez a katasztrófa eléggé más jellegű modell szerint zajlik, mint a korábbiak.

Két dolog biztos: a jelenlegi élővilág már eleve óriási mértékben megcsappant, illetve a klíma rendszere is nagyon durva és gyors változások állapotában van, ha a kaotikus jellege miatt azt nem is tudjuk meghatározni, hogy mi fog történni.

Egy 100 km-es égitest becsapódásáról mindezek nélkül is biztosra kijelenthető, hogy nem csak globális kihalási eseményt idézné elő, hanem a jelenlegi földi civilizáció végét is jelentené. És ezek csak az azonnali hatások lennének. Közép és hosszú távon megjósolhatatlanok a fejlemények.

Hosszú távon az evolúció új utakra térhetne. Hogy az emberiség maradékának milyen szerep juthatna, arról csak találgatni lehet.

Természetesen egy kisbolygó és egy üstökös között elég nagy különbség van. Nem beszélve a becsapódás egyéb körülményeiről. Becsapódás helye, szöge, a test pályája, sebessége, pontos anyaga, felépítése, tömege stb, stb. Mind, mind lényeges tényező.

Mindemellett definiálni kellene, hogy mit értesz pontosan 100 km-es üstökösön, hiszen az nem olyan kompakt égitest, min egy kisbolygó.