Miért van az, hogy egy értelmi fogyatékos embert elfogadunk, mert beteg, de egy 70-80-as IQ-val rendelkező embert elviselhetetlenül ostobának tartunk, mert az már nem értelmi fogyatékosság?

Szerintem a jelenség oka abban keresendő, ahogy az emberi elme működik. Hajlamosak vagyunk rendszerezni a fejünkben, és mindent beletenni egy bizonyos "dobozba": jelen esetben egy értelmi fogyatékosról tudjuk, hogy fogyatékos, és ennek a "doboznak" a "címkéi" közé tartozik, hogy beteg, nem tehet róla, sajnáljuk és toleráljuk a dolgait (legalábbis a legtöbb ember így van vele). Akinek az IQ-ja 70-80 között van, az orvosi értelemben nem számít értelmi fogyatékosnak, ezért nem is rendeljük hozzá ezt a kategóriát. Az "egészséges" doboz címkéi között viszont nem szerepelnek az említett dolgok, így mindjárt idegesítőnek és elviselhetetlennek érezzük - majdnem - ugyanazt a viselkedést.

Szerintem ez egy lehetőség az önreflexióra is, mert az ilyen dolgok megmutatják a saját kognitív torzításainkat (amellett, hogy a "dobozolás", kategóriákba sorolás nem alapvetően ördögtől való dolog, hiszen segít legalább valamilyen szinten eligazodni egy komplex világban).

Van az a szint, ahol azért annyira illik értelmesnek lenni, hogy belássa, nem okos. És elfogadja a nála sokkal okosabbak érveit, magyarázatait, stb és ne gondolja magát okosabbnak másoknál. Na, a 80-as IQ, az kb ez.

Képes az önellátásra, de ha egy adóbevallás kitöltéséhez is segítség kell, akkor ne hozzon komoly döntéseket mások megkérdezése nélkül, mert legalább annyira illene értelmesnek lennie, hogy belássa a saját korlátait.

1. Az "elfogadunk" (így többesszám első személyben) azt sugallja, mindenki, de az nem igaz. Nincs homogén álláspont, közszemlélet van. De a közszemllet és a helyes szemlélet két független dolog.

2. Valóban jellemző a többség számára a #12-ben leírt folyamat. És már az is problémás, hogy a többség az IQ-t tartja valamiféle mérőfoknak e tekintetben. Pedig az emberi elme ennél sokkal bonyolultabb, számos esetben kimutatható, hogy a zsenialitás és a bunkóság egyszerre van jelen egyugyanazon emberben. És ha nem szélsőségesen kezeljük, akkor trivialitás, hogy minden ember egyes témákban okosnak tűnik, másokban pedig járatlan. Ez néha szélsőségesen nyilvánul meg, máskor kevésbé, de megnyilvánul.

3. Ez az egész az elfogadásról szól. A tolerancia és beleérző képesség elég szoros kapcsolatban áll az ismeretek mennyiségével és minőségével. Tehát meglehetősen gyakori, hogy egyes kevéssé intelligens emberek éppen a hasonlók számára elviselhetetlenek. Az valahogy ritkán következik be, hogy kellően intelligens emberek arról beszélnének, hogy mások mennyire elviselhetetlenek. Ez attól lehet, hogy képesek kezelni a helyzetet, míg mások nem.