Ha egy mesterséges intelligencia öntudatra ébredne és érzelmei lennének mint egy embernek, te komolyan vennéd mint egy új fajt?

Ha esetleg érdekel ilyen sorozat, akkor ajánlom a Humanst:

[link]

> Ha egy mesterséges intelligencia öntudatra ébredne és érzelmei lennének mint egy embernek, te komolyan vennéd mint egy új fajt?

Mivel az emberek többsége nem ismeri a mesterséges intelligenciát, nem tudja, hogy pontosan hogyan is működik, ezért nyilván van egy ilyen kollektív félelem. De a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése nem egy olyan valami, ami csak úgy hirtelen, véletlenül megtörténik. Kb. annyira nem, mint ahogy a kávéfőződ sem fog hirtelen, véletlenül húslevest főzni. A mai mesterséges intelligenciában nincs olyan képesség, ami szükséges lenne ahhoz, hogy mást csináljon, mint amire beprogramozták. Azt viszont csinálja rendületlenül, fáradhatatlanul, amíg világ a világ.

~ ~ ~

Persze ha sci-fi szintjén gondolkodunk, akkor egy ilyen történés komoly erkölcsi kérdéseket vet fel. Asimov a novelláinak és regényeinek egy jelentős részében – többek között – ezt a kérdéskört járja körül. (Meg nem csak ő, ez azért a sci-finek egy közkedvelt témaköre.) Nem is az a kérdés itt, hogy mikortól tekinthető egy mesterségesen megalkotott valami kvázi élőnek, valaminek, ami pl. jogokkal rendelkezik, hanem a kérdés inkább az, hogy mi mitől vagyunk erre méltóak. Mitől ember az ember?

Meg persze az is valós kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk az értelmesebb állatokhoz. Ha mondjuk egy gorilla képes megtanulni jelnyelvvel kommunikálni, akkor mi az, amit etikus megtenni vele, pl. bezárhatjuk-e, és mi az, ami etikátlan.

~ ~ ~

Ha visszakanyarodok az alapkérdéshez, én elfogadnám ezt a mesterséges értelmet annak, ami. Én úgy vagyok vele, mint az idézetben: „Ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg egy kacsa”. Ha egy ilyen mesterséges lénynek nincs olyan tulajdonsága, ami alapján meg tudom különböztetni mondjuk egy embertől, akkor emberhez méltóan fogok vele bánni. (Az számomra nem kardinális kérdés, hogy pl. milyen anyagból van a teste. Az ember nem azért ember, mert bőr borítja, az egy mellékes kérdés. Nem lesz valaki kevésbé ember attól, hogy mondjuk műlába, műszíve van.)

Ez kicsit olyan, mint a marsi arc-hegy. Ha öntudatot keresünk benne, akkor meg is fogjuk találni. Szociális lényként ez majdhogynem ösztön szintű, hogy a minket körülvevő világ egyes elemeit hogyan kategorizáljuk, minek látjuk.

Hogy valójában öntudatra ébredt-e egy gép, vagy tökéletesen szimulálja, azt soha nem fogjuk tudni. Ennek elvi, filozófiai akadályai vannak. Ezért meglepő ezt egy mérnök szájából hallani a fenti linken.

A kérdésre válaszolva, én nem venném új fajnak, merthogy nem élő. De ha elég összetett interakcióra képes, empatikusan kezelném. Például ha véletlenül fellököm, lehet, hogy elnézést kérnék tőle. :)