Csillagközi kommunikáció és utazás kvantum-összefonódás technológiát kihasználva?
Amikor egy kvantum-összefonódott részecske párt szétválasztunk, egy változás az egyik részecskére hatással lesz a részecskepárjára is ugyanabban az időben, bárhol is legyen az univerzumban.
Értelemszerűen, a továbbiak sci-fi koncepciók.
Hogyha a részecskepárokat kvantumszámítógépekbe integrálnánk, akkor ugyanazon adott érték kellene hogy megjelenjen mindkettő számítógépen ugyanbban az időben, akkor is, ha a kvantumszámítógépek az univerzum két rendkívül távoli pontján vannak. Ezt a koncepciót nem én találtam ki, a Mass Effect-ben ezt a technológiát használják csillagközi kommunikációra.
Viszont arra gondoltam, hogy ezt akár FTL (Faster Than Lightspeed) űrutazásra is alkalmazhatjuk. A Mass Effect-ben erre ott vannak a Mass Relay-ek, de azoknak a működésére sajnos nem adnak érdemleges tudományos magyarázatot, általánosságában a Reaper Tech elég rejtélyes.
Hogyha adott csillagrendszerekben elhelyezünk egy stabil L-pontra egy műholdat (vagy beacont), amely tartalmazza a kvantumszámítógépet, és az űrhajónkon is van egy, akkor folyamatosan nyomon követhetjük a jelenlegi koordinátáit a csillagrendszernek, a Lightspeed Delay nélkül. Továbbá, rendkívül fontos lenne biztonságos érkezési koordináták megadásához, bármilyen FTL-technológiát is használjunk, hogy ne a csillagrendszer egy bolygójába vagy csillagába kössünk ki.
Mit gondoltok ezekről a koncepciókról? Megvalósíthatók a távoli jövőben?
válasza:Nyilván.
Itt csak 2 probléma van:
1: tárolni kell a részecskéket hosszú ideig. Ez egyelőre nem megoldott, de elvileg megoldható.
2: sajnos a koncepció nem működik, adatot így nem lehet átvinni.
Volt már erről itt többször szó.
#2
Mert hol kérdezzek sci-fi koncepciókról? Tudsz jobb fórumot rá? Nincs sci-fi kategória. Az adminoknak vesd fel ezt a kérdést, ne nekem.
válasza:Ugye az összefonódott részecskepárnak anno volt egy olyan – mint mára kiderült hibás – értelmezése, hogy ezek olyanok, mintha keletkezne egy pár kesztyű, aminek a részeit dobozba csomagoltuk. Ha később itt kinyitjuk az egyik dobozt, és abban egy balkezes kesztyűt találunk, akkor egy másik helyen a másik dobozt kinyitva nyilván egy jobbkezes kesztyűt fognak találni.
Nyilván a kvantumfizika ennél bonyolultabb, tulajdonképpen a kesztyű állapota szuperpozícióban van, amíg a dobozt ki nem nyitjuk, így feltételeznünk kell valamiféle hatást, amitől az itt és most, a mérés során balkezessé „eldöntődött” kesztyű jobbkezessé teszi a másik, távoli dobozban lévő kesztyűt, csak ugye azért kísérteties ez a távolbahatás, mert nincs olyan megnevezhető információ, ami az egyik doboztól a másikig jutna.
Itt a doboz kinyitása előtt nem tudom előrejelezni, sem hatni arra, hogy bal- vagy jobbkezes kesztyűt találok-e a dobozban. Így nem tudok információt belevinni a doboz kinyitásának műveletébe. Oké, hogy a doboz kinyitása után ha balkezes kesztyűt találok a dobozba, akkor tudni fogom, hogy távol, a másik dobozt kinyitva abban egy jobbkezes kesztyűt találtak / fognak találni, de ezzel saját, elküldeni kívánt információt nem vittem át a másik helyre. Nem tudok olyat mondani, hogy „figyi, ha balkezes kesztyűt találtok a dobozba, akkor támadjatok, ha jobbkezest, akkor várjatok”, mert nincs ráhatásom arra, hogy a saját, itt lévő dobozomban végül milyen kesztyűt találok, így arra sincs, hogy ott a távolban milyen kesztyűt fognak találni.
A kvantumszámítógép csak komplexebbé teszi a dolgot, de a lényeg ugyanaz. Lehet olyat játszani, hogy a kesztyűt ráadom egy ember megfelelő kezére, majd kivetetem vele jobb kézzel a tepsit a sütőből. Így ha én itt azt tapasztalom, hogy az emberünk megégette a kezét – mert balkezes kesztyű volt a dobozba, így a bal kezére húzta a kesztyűt, viszont jobb kézzel fogta meg a tepsit –, akkor nyilván ebből tudni fogom, hogy a másik oldalon lévő ember nem égette meg a kezét. De hogy itt én bal- vagy jobbkezes kesztyűt találok, az véletlenszerűen dől el. Így egy dolgot nem tudok, hogy a másik oldal mit akar nekem üzenni, mert ez az információ nem derül ki, a történések alakulásába nincs beleszólása annak, hogy ők milyen információt akartak volna küldeni.
válasza:Erről már volt itt szó.
Ezzel a jelenséggel akkor lehetne csak átvinni információt, ha a részecskéről, vagy egy részecskecsoportról el lehetne dönteni, hogy MÉG összefonódott állapotban van-e.
EZ ugyanis PONT AZ AZ információ, amire a túloldalon is hatni lehet!
#4
És ezt egy determinációs rendszerrel nem lehetne megoldani?
A kvantumszámítógépek valószínűségszámítás alapján működnek. Egy probléma lehetséges megoldásait veszik számítás alá, nem 0-1 alapon, hanem minden lehetséges utat vesznek egyszerre számításba, és megadott kritériumok (determináció) alapján kerülnek az ahhoz közelebbi megoldások a prioritási listában feljebb. Azaz, elmondható, hogy bizonyos értékek feletti válaszok nagyobb valószínűséggel igazak, és bizonyos értékek alatti válaszok valószínűleg hamisak.
Vegyünk pl. egy példát, hogyha csillagközi utazásban keressük két távoli csillagrendszer között a legrövidebb utat, ahol az FTL csatornán a leghamarabb odaérünk (ami nem jelenti az egyenest, ezért lehetetlen szimplán papíron, vagy általános számítógépen kiszámolni, túl sok az útközbeni variáns és előre nem látható változás is) - ilyen esetben megpróbálunk determinálni. Megadjuk a problémát a kvantumszámítógépnek, amely képes milliszekundumok alatt több milliárd lehetséges útvonalat kiszámolni, és amelyek a kritériumok szerint a listán feljebb kerülnek, azok valószínűsíthetően közelebb állnak a megoldáshoz.
Viszont, mivel hogy több trilliárd összefonódott kvantumrészecske dolgozik a számításokon, ezért a másik csillagrendszerben a másik kvantumszámítógép is dolgozik a problémán, viszont, ahogy mondtad, más számokat fog kidobálni, viszont a determináció kritériumai ugyanazok maradtak, tehát a listán egy bizonyos megfigyelt pont felett hasonló számok lesznek. Sőt, minél tovább dolgoznak a gépek, a számolások eredményei annál azonosabbá válnak, hiszen nem végtelen poolról beszélünk, hanem egy adott probléma megoldásán, ami keretbe szorítja a lehetőségeket. Természetesen két teljesen azonos megoldás sosem lesz, ugyanazon gépen sem, de ha megadunk egy nagyon apró hibahatárt, akkor azt látnánk (vagyis nem látnánk, de nagy valószínűséggel gondolnánk), hogy a hibahatáron belül a két kvantumszámítógépen egyre azonosabb számokat kapunk. És végül a hibahatáron belüli koordináták középértékét választanánk ki úticélul.
Csak hogy a logikát elmagyarázzam: ez azért így a leghatékonyabb, mert a cél csillagrendszernek kell a számításokat indikálnia, mivel az a pozíció, ahová el kell jutni, azt kell tudnunk, hogy jelenleg relatív hol van a csillagrendszer az űrhajónkhoz képest. Az űrhajón lévő kvantumszámítógép jóval pontatlanabb számításokat végezne, ha még azt is bele kellene számítania, hogy a megfigyelésekhez képest hol van jelenleg. És mivel az univerzum elég nagy ahhoz, hogy brutálisan pontos FTL-adatokat kell számítani, hogy éppenséggel a csillagrendszerben köss ki, ezért a hibahatár is brutálisan kicsi, ezt pedig csak egy kvantumszámítógép tudja számolni, egy sima számítógépnek egy ilyen számítás évmilliókba telne minimum, mivel 0-1 alapon, egyenként számolja a lehetőségeket.
Mit gondolsz erről, 2*Sü?
válasza:> Viszont, mivel hogy több trilliárd összefonódott kvantumrészecske dolgozik a számításokon, ezért a másik csillagrendszerben a másik kvantumszámítógép is dolgozik a problémán, viszont, ahogy mondtad, más számokat fog kidobálni, viszont a determináció kritériumai ugyanazok maradtak, tehát a listán egy bizonyos megfigyelt pont felett hasonló számok lesznek.
Ez továbbra is csak bűvészkedés. Ha az eredmény függ egy adott részecske összefonódott tulajdonságától, mondjuk a spintől, akkor ha a az adott irányú spin „pozitív”, akkor bizonyos eredményt kapunk, ha „negatív”, akkor meg más eredményt. De nincs ráhatásunk arra, hogy melyik lesz. Akármilyen bonyolult összefüggésbe helyezzük az adott részecskét, az vagy A vagy B értéket (legyen az akármilyen összetett) fog eredményezni, és nincs kihatásunk arra, hogy melyiket. Annyit tudunk, hogy ha nálunk A-t eredményezett, akkor a másik helyen B-t fog, ha nálunk B-t eredményezett, akkor a másik helyen A-t fog. Továbbra sincs az egészben benne, hogy én hol viszem bele az átjuttatni kívánt információt, és azt hol fogják a másik oldalon kiolvasni. Tulajdonképpen nem csináltunk ezzel a kvantumszámítógéppel mást, mint egy nagyon megbízhatatlan és nyakatekert módszert használunk a spin megmérésére, ahelyett, hogy simán megmérnénk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!