Az analóg, papír alapú fényképezés idején hogyan retusálták a fotókat?

A negatívot retusálták. Lefedték speciális festékkel a hibákat.

A fekete-fehér kép színezése a papírra hívás, szárítás után történt.

Úgy indult, hogy lemásolták magát a negatívot másik negatívra. Eleve ahol ez komoly igény volt 6x9cm-es negatívokat használtak (ezek voltak a profi gépekben) ritkább volt a 6x6cm. Ez azért már elég nagy méret, hogy lehetett rajta matatni. Voltak spéci festékek, meg kaparás meg ilyenek. Szépen kézzel neki estek. Azért próbáld ki, nyomtass ki egy képet 6x9cm méretben, és próbálj meg rajta egy sima ceruzával rajzolni, törölni simán fog menni. A kisebb 35mm-es filmek esetén ez nehezebb volt, de még ott se volt elképzelhetetlen, de főleg a 6x9cm-esen csinálták.

A fényelést (pl. amit a lightroom csinál) egy laborban egy darab nagyítógéppel, meg esetleg a hívás idő korrigálásával simán lehetett korrigálni. Nem egyszer csináltunk olyat, hogy az alexpes részeket előbb tettük a hívóba és a papírlap többi része egy kicsit kevesebb hívás időt kapott és így lehetett sok mindent korrigálni. Szintén gyakori volt, hogy a nagyítógép alatt a levilágítás közben az ember a kezével rövid időre betakart részeket akkor oda kevesebb fény jutott és kevésbé ment el feketébe (kb. mint a szelektív fényerő/kontraszt állítás). Nagyon sok mindent meg lehetett csinálni. Ha nagyon kellett játszani lehetett a hívó összetételével is (pl. más típusú hívófolyadékot használtunk, fölé higítottuk, töményebbre higitottuk stb.), meg volt az embernek kb. 15 féle papírja (a lágytól az extra keményig) és ha olyan volt a kép elő lehetett venni más féle papírt is azzal is sokat lehetett egy képen módosítani.