Miért hallja, gondolja több külföldi ember is a magyar nyelvet a japán nyelvhez hasonlónak?

Plusz szerintem maga a hangképzés is hasonló, angolhoz, oroszhoz teljesen más szájmunka kell, a német "r" hang is nem elől, hanem hátul képződik, nem úgy mint nálunk.

Egy japán hölgy annak ellenére, hogy csak pár szót ismert magyarul, tökéletes ejtette ki a szavakat.

Az első hozzászólásban van valami, viszont felemás. Utalt is rá nagyon helyesen, hogy pl az olasz is hasonló hangzású, sőt... az olasz hangzást a japán nyelvben -én mint japánul tanuló- átlagosan 20-25%-ban hallom ki. (Tipikus példa erre a japán töltelékszó, a "csotto mátte!" = várj egy kicsit! Azonban hemzsegnek az olaszos hangzású szavak a japánban, ezen felül is).

(Zárójelben megjegyzem, h a sztenderd olaszban is ugyanaz a minimális magánhangzókészlet van, mint a japán nyelvben: a i u e o.)

Sőt, alapvetően a dél-európai beszédhangzás és a magyar hangzás közel állnak egymáshoz: katalán, portugál, spanyol, olasz, középdélszláv (azaz "szerbhorvát"). Relatíve közel, hiszen tudjuk, a magyar nyelv hangzása egyedülálló a világon.

Utóbbi tényező -a déleurópai nyelvek hangzásának viszonylag közeli mivolta a magyaréhoz- viszont ellentmond az első hozzászólásnak, mert ennyi erővel a magyart sok külföldi hallhatná spanyolosnak is, olaszosnak is, vagy pl egy olasz anyanyelvű hallhatná a magyart spanyolosnak péládul... Mégse jellemző ez annyira...

"Egy japán hölgy annak ellenére, hogy csak pár szót ismert magyarul, tökéletes ejtette ki a szavakat."

Kivétel lehetett. Többször hallgattam magyarul tanuló japánokat, és eléggé rossz a magyar kiejtése a haladóbbaknak is. Ennek egyik fő oka, hogy csak 5 magánhangzó van a japánban: a i u e o, míg a magyarban viszonylag nagy belőlük a választék. Ezen felül a magyarban akadnak mássalhangzó torlódások is, habár nem olyan mértékben, mint a germán és a szláv nyelvekben, meg a latinban - ahogy ezt már megemlítették előttem.

Más szóval, a magyar hangzókészletnek nagyjából a részhalmaza a japán nyelv hangzókészlete. (Minimális a japánnak a magánh készlete, és a msslh hngz készlete se túl jelentős, sőt, a japán sztenderd szótagkészlet extrám alacsony, nemzetközi összehas-ban, nevezetesen alig több, mint száz db szótagból áll a sztenderd japán.)

A hangzás mégis hasonló a japán és a magyar nyelv tekintetében, részben a fenti tényezők miatt, tehát az első által említett nem túl gyakori msslh torlódás mivolta a magyar esetén (ami a japánnál erősen közelít a nullához, bár a sztenderdben és a tokióiban vannak bizonyos magánh elharapások az I és U esetén, többnyire akkor, ha nincs mellette zöngés), és mert a japán hangzókészlet szinte pont részhalmaza a magyarénak.