A nagy tudósembereknek mi a magyarázatuk az olyan mítoszokra, legendákra, amelyek a föld minden kultúrájában felbukkannak, egymástól függetlenül?

Azért azt ne feledjük, hogy a vallások és kultúrák nem függetlenek egymástól. A kereszténység is a zsidó vallás leszármazottja, csakúgy mint az iszlám, tehát egyértelmű a hasonló motívumok megjelenése. A rómaiak politeizmusa gyakorlatilag a görögöktől jött. A rómaiak pedig a hatalmas kiterjedésüknek hála mindenképp számos kultúrából vettek át. Ez csak Európa, de hasonló állítások elmondhatóak Amerikára (különösen Dél-Amerika: aztékok, maják, stb.) vagy Ázsiára (mongol és kínai "olvasztótégelyek").

Hasonló vallás, hasonló kultúra, hasonló vágyakozás az ismeretlenre, misztikusra, emberfelettire. Ez ennyi és nem több.

Tévképzet, hogy minden vallás ugyanazokra a mítoszokra épül, és hasonló elemeket tartalmaz.

A Föld bármely pontján hasonló hatások érték az embereket, a Nap hozta a világosságot, éjjel sötét lett, de rengeteg csillag ragyog az égen, és van egy nagy kerek arc, ami elfogy, majd újra kerek lesz... a törzs tagjai előbb vagy utóbb meghalnak.

Ennyi a közös a vallásokban, hogy a halál, és a halál utáni lét sok vallásban a napok, az évszakok változásához köthető.

Az Európa, Ázsiai, Afrikai népek nem voltak egymástól elszigetelve, a vallásokban ezért semmi meglepő nincs, ha átfedéseket, hasonlóságokat találnak.

Amerikában, az Európától elszigetelten élő népek vallása teljesen más.

Feltételezhető, hogy már az őseik, amikor átkeltek a Bering-szoroson már volt valamilyen hitviláguk, tehát még ott is lehet közös kiindulási pont, de Amerika felfedése után a hódítók igen ijesztő vallásokat találtak.

A Napisten imádatban lényegében semmi meglepő nincs, a Tollaskígyó, és a többi indián isten között törvényszerűen kellett lenni olyannak, amelyre akár kontókat lehet építeni (pl a Tollaskígyót szakállas fehér férfiként ábrázolták, s abból az irányból várták vissza tértét, amerről a spanyolok érkeztek)

A kérdés szempontjából viszont inkább az a lényeges, hogy a Tollaskígyó csak Amerikában volt az egyik isten, de ott több népnél (és ez a spanyol hódításokat igencsak megkönnyítette)

Az ijesztő nem ez volt, hanem az ember áldozatok, vér áldozatok, amelyekhez hasonló Európában, Ázsiában nem ismert még az őskorból sem, mert ha volt is a mérete meg sem közelítette az azték, maja templomokból patakban folyó áldozati vért.

A mechanizmus hasonló volt, mint Európa, Ázsia, Észak-Afrika népeinél - a népek egymástól vesznek át vallás elemeket, isteneket.

Amerika őslakosainak vallását vizsgálva azonban nem sok hasonlóság van az óvilági vallásokkal

Az embernek is, mint élőlénynek, vannak tulajdonságai, mint halálfélelem, kíváncsiság. Amikor az ember keveset tud, ugyanakkor a környezetben való eligazodás nehéz, az ember (mert képes gondolkozni) retteg a bizonytalanságtól elemi erővel hat rá a biztonság megteremtésének igénye. És elkezdi megszemélyesíteni a természetet, mert az a tapasztalata, hogy hatalmasabb embertársai nem bántják, ha kedves és szolgálatkész velük. Ezt teszi a megszemélyesített természettel. Imádkozik hozzá, kedveskedik, de nem tudja, hogy ennek nem lesz hatása. Mivel összesen annyi a tudása, hogy a másik ember mikor hagyja őt békén, beindul a fantáziája, újabb és újabb ötletei lesznek, hogyan kedveskedjen. Ez egy idő után rendszerré áll össze, innentől nevezhetjük vallásnak is.

Az emberek mindig is sokfélék voltak, ma is azok. Mindig voltak gyámoltalanabbak, akiknek a "rimánkodás" maradt az egyetlen fegyverük, az ismeretlentől rettegtek, ezért megszemélyesítették őket az elképzelhető csúfságokkal felruházva. Így lettek mítoszok, legendák, szörnyek.

Az isteni ember más dolog. Az ember mindig hatalomra vágyott, akiknek volt, lehetőségük volt többet tudni, és hamar rájöttek, az istenek több hatalmat adnak. Így keletkeztek az istenfáraók és héroszok. Emberi kapzsiság szüleményei.

A vallások a későbbiekben fontos eszközök lettek a társadalmakban. Ugyanis segítségükkel lehetett létfontosságú szabályok betartására rávenni az embereket. A vallások mindig kétarcúak voltak. Egyfelől fontos szerepük volt a társadalom működésének biztosításában, másfelől mindig akadtak, akik ebben látták kapzsiságúk és hatalomvágyuk kielégítésének eszközét.

A zoroasztriánus vallás (eredeti formájában) más, kifejezetten az emberi társadalmak jó működését szolgálta, számos segítséget nyújtva az egyes embernek is. Az ősi eszmevilágot később torzították, ma csak szellemi örökségét őrző csoportok vannak, vallásként nem nagyon működik. Tanai a mai legmodernebb igényeket is kielégítik, jobb lenne a világ, ha érvényben lennének.

Mint ahogy említették már, az emberi gondolkodásban vannak bizonyos közös sémák amik részben a közös evolúciós múlt, részben a környezeti ingerekre adott logikus reakció termékei. Például a közös evolúciós múltra vezethető vissza hogy a legtöbb emberben tapasztalattól függetlenül él veleszületett félelem, undor, távolságtartás a kígyóktól, hüllőktől. Az pedig teljesen logikus hogy a sötétséghez, a világossághoz, a tűzhöz, a földhöz, az éghez miért olyan a viszonyulásunk amilyen, miért alakulnak ki nagyjából azonos asszociációk ezekkel kapcsolatban.

A természetben megfigyelhető ciklikusság vezetett a világciklusok gondolatának kialakulásához, nem csak az éjjel és nappal váltakozik, nem csak mi születünk és halunk meg hanem ez nagyban a világunkban is így lesz, különböző korszakok váltják egymást, egyszer mindennek vége lesz amit ismerünk és egy új ciklus kezdődik. A szörnyek is nyilván mindenhol lesznek, hiszen számos félelmünk van akár velünk születtek akár tapasztalatok útján tanultuk ezeket. A halálhoz, pusztuláshoz, sötétséghez, ragadozókhoz, hüllőkhöz kapcsolódó tulajdonságokkal bírnak. A kígyó elég ambivalens szimbólum, mert a vele született para mellett ott van az is hogy egy fallikus jelkép, a péniszre asszociáltak róla, a péniszről meg a teremtésre, a teremtő erőre mert egészen varázslatosnak hatott az összefüggés hogy használjuk aztán valahogy 9 hónap múlva egy élő ember születik.

Ugyanígy, ha nem is tudták egészen pontosan leírni a biológiai folyamatot látták hogy a lélegzés szükséges az életben maradáshoz. Feltételezték a láthatatlanból valamit magunkba szívunk ami éltet, és ez azért kell mert van egy láthatatlan lelkünk amit így táplálunk. Nem véletlen hogy a latinban, vagy a magyarban is a lélegezni ige és a lélek főnév eredete összefügg.

Hasonlóan látták a vért, az hordozza az életerőt de az egy látható, fizikai dolog az anyagi testünket élteti. És gondolták az erő amit hordoz használható, varázsolni lehet a segítségével. Innen a különböző vérmágiák.

A természetnek kiszolgáltatott ember pedig tehetetlen volt különböző csapásokkal szemben, pszichológiailag az ebből fakadó szorongást, rettegést csak úgy csökkenthette ha fiktív alapon a kontroll érzetét keltette magában. Ezek az erők felettem állnak, nem tudom irányítani őket, de tudom őket befolyásolni, varázzsal, rituálékkal, áldozatokkal, legszélsőségesebb esetben emberáldozattal. Nem csak az Amerikai kontinensen gyakoroltak emberáldozatot, az ókori Európában, Közel-Keleten is kortárs források szólnak ezekről például punoknál, föníciaiaknál amelyeket régészeti leletek is alátámasztanak. De ez nagyon mélyen benne van az emberi pszichében, még civilizált közegben is egészen extrém körülmények között van rá bőven példa hogy ehhez az eszközhöz fordultak. Rómában is egy-egy nagyobb krízis esetén megtörtént, újkorban a tengerészeknél a hajók legénysége reménytelen helyzetben gyakran a "tengernek adta" akiről úgy vélték a balszerencsét hoz. Ennek van egy csoportfeszültséget levezető ereje, ami a boszorkányüldözéseknél is gyakran megjelenik. Szarban vagyunk, ő amúgy sem szimpi biztos miatta van, hadd vesszen.