Írnátok erre példákat?

A zsarnok uralkodókat leváltják, és köztársaság jellegű, demokratikus kormány, vezetői egység alakul, majd idővel (hol több, hol kevesebb) diktatúra, önkényuralom épül ki ismét.

Napóleon, Hitler, Caesar

Szó szerint soha nm ismétli önmagát. Ám a történelem népek viszonya egymáshoz és egy nép tagjainak viszonya egymáshoz. És ehhez kell valamilyen igazgatási rendszer. Nem olyan sok van, mint amennyiszer eddig valami megjelent. Törvényszerű hát az ismétlődés.

Egy folyamat (a természettől tudjuk) akkor stabil, ha egyensúlyban van. Az emberi társadalmakban mindig akadnak olyan személyek, akik uralkodni vágynak, ennek megvan a maga technikája, egyik legfontosabb eleme a folyamatos belső fejlődés, mert ez tartja egyben (ha ezt elhiszik az emberek, kialakul a hamis érdek az összetartásra). Csakhogy ilyen rendszer instabil, mindig eléri fejlődésének csúcspontját, ekkor összeomlik.

Az eddig említettek kétfelé bontandók, egy személyhez köthetők és rendszerszintűek. A Macedón birodalom, Timur Lenk és a #2-ben említettek addig léteztek, míg a létrehozójuk ereje teljében volt, a többi generációkon át. Az ilyenek mindig merevek, mert a következő nem mer változtatni ismeretlen módszerekkel, ugyanakkor a fejlődés új eszközöket igényel, ha ennek konfliktusa meghalad egy értéket, bomlani fog (a cárizmus például ebbe bukott bele).

Egy sajátos ismétlődés még, hogy egy népet akkor lehet meghódítani, ha belső viszálya van. És ha jön a vész, bár ez tudott, mégis bekövetkezik. A világban és Magyarországon is sok példa van erre. Kevés az ellenkezőjére.