Egyiptom, Babilon, India vagy Kína?

A tanár, aki ezt a feladatot kiadta, biztos adott hozzá egy tankönyvet is, amiben megvannak a válaszok. Ha mégsem, itt megtalálod:

[link]

1. selyem Kína

2. 1 óra=60 perc Babilon

3. arab számok India

4. papiros Kína

5. papirusz Egyiptom

6. puskapor Kína

7. színes téglaépületek Babilon

8. ékírás Babilon

9. színes téglaépületek India

10. egy év=12 hónap; egy hónap 30 nap Egyiptom

11. porcelán Kína

12. iránytű Kína

13. vízvezeték India

Majdnem mindegyikhez tudnék valami magyarázatot fűzni, de most késő van.

Selyem:

a selyemlepke hernyói eperfalevélen élnek, azzal kell etetni őket. Kínában ez a nők feladata volt. Mielőtt a hernyók bebábozódnak, egy selyemszállal körbetekerik magukat. Mikor kikel a lepke, ezt a burkot szétszakítja, ezért a tenyészpéldányok kivételével a többit leforrázzák, a szálat lefejtik, és feldolgozzák. A bábból egy hagyományos kínai étel készül.

Sokáig Kína monopóliuma volt, és halál járt arra, aki ki akarta csempészni az országból. Aztán két szerzetes a botjában kicsempészte az eperfa leveleit, magvait és a petéket.

Papír: a mondák szerint a feltaláló a darazsaktól leste el. Apró darabokra vágott fából, később rongyból is készítettek papírt. Európában Kínától függetlenül találták fel. Ahogy a nyomtatást is. A nyomtatáshoz a kínaiak nyomódúcokat használtak.

Puskapor: a kínaiak a szórakozáshoz és hadászati célokra is használták. A mondák szerint egyszer a császárt is kilőtték egy trónuson. Utána senki sem látta a császárt. Európában a XIV. században jelent meg.

Porcelán: több különféle anyagot kevernek össze, földpátot, krétát, és egyebeket. Legalább kétszer égetik; ami csak egyszer égett, az csak fajansz, az egyszerűbb tálakhoz, edényekhez való. Ugyanúgy formázható, mint az agyag, de sokkal kényesebb az égetése. A XVIII. század végéig kínai monopólium volt; ekkor egy európai aranycsináló feltalálta, hogyan lehet elkészíteni.

Iránytű: a kínai iránytű egy vízen úszó mágnesdarab volt, amin egy figura állt. Ez a figura kinyújtott kezével dél felé mutatott. Nagy segítséget jelentett a hajósoknak, akik bejárták a tengereket, és sok szigetet felfedeztek. Azonban a XVI. században a császár a bezárkózás mellett döntött, úgyhogy a hajózásnak befellegzett.

Indiában a harappa kultúra sok díszes épületet emelt vízvezetékekkel. Ebből a kultúrából sok pecsétnyomó maradt fenn, amik feltehetően írott szöveget is tartalmaznak. Ezt azonban nem sikerült megfejteni. A kutatók máig is vitáznak azon, hogy valóban írás-e.

A kultúrát a beköltöző népek elpusztították, és a túlélőkkel keveredve kialakították a ma ismert Indiát. Itt jelent meg az a számírási rendszer, amit az arabok is átvettek; ez az arab számírás. A számok formája azóta nagy változáson ment át, de Indiában még ma is a régi formákat használják. Az indek legnagyobb találmánya: a nulla számjegy.

Babilonban ékírással készültek a feljegyzések agyagtáblákra és kövekre. Az írás sok változáson ment át az évezredek alatt. Több különböző nyelven is írtak ezekkel a jelekkel. Az akkád nyelv évezredeken át volt a Közel-Kelet közvetítő nyelve.

Babilonban színes téglákkal burkolták az épületeket. A leghíresebbek a zikkuratok, amik lépcsőzetesen felépülő templomok voltak. A bábeli torony legendája is innen származik.

Babilonban a hatvanas számrendszert használták, vagy egy kevert tízes és hatos számrendszert, amiben a hatvannak fontos szerep jutott. Innen származik a szögek mérése is: 360 fok egy teljesszög, egy fok 60 perc, egy perc 60 másodperc.

Egyiptomban papiruszra írtak. Ezt a papírusznádból készítették, amit vékony csíkokra szabdaltak, és több rétegben terítettek egymásra. A különböző rétegek merőlegesek egymásra, vízszintes-függőleges. Hosszú tekercseket készítettek, amiket ki- és be lehetett göngyölni. Erre írtak az írnokok többnyire fekete, néha vörös tintával.

Az egyiptomi időszámításban 12 hónap volt, amik mindegyike 30 napos. A maradék öt, szökőévekben hat napot a hónapokon felül adták hozzá. A pontos időszámítás fontos volt, mert tudniuk kellett az áradás időpontját. A papok egy csillagot kísértek figyelemmel, és ahhoz képest jósolták meg a fontos időpontot. Nehezítette a dolgot, hogy a csillag felkelése minden évben eltolódott, így valóban kellett a tudomány. Az egyiptomiak hite szerint a fáraó tudott a Nílusnak parancsolni.

Ma már a rá épített gátak miatt a Nílus nem árad. A különféle műtrágyákkal az ókori terméseredmények többszörösét termelik meg.