Miért lehet az, hogy a férfi tudósok igen jelentős hányada szűzként hal meg? Vajon ők a szexualitást, a nőkkel való kapcsolatot alsóbbrendűnek tekintik a tudományos munkáikhoz képest? Vagy egy bizonyos IQ felett már nem működnek a társas kapcsolatok?

Nos egyrészt azért, mert van, amelyikük meleg volt, például. Egyes vélekedések szerint Newton is az lehetett.

Ennyire nem lehet általánosítani. Azért, mert a tudósok ismertebbek, mint mondjuk az asztalosok, és ezért tudjuk őket emiatt vizsgálni, az nem jelenti azt, hogy más munkakörben ne lenne hasonló aránya a nőtlenségnek.

Ellenpéldát is lehet hozni. Ott volt Euler, aki híresen rossz természetű volt, mégis lettek utódai, és még ma is élnek leszármazottjai.

Szerintem azért, mert a legkiemelkedőbb tudósok között sok a zseni, kivételes karakter, ami gyakran nem csak a tudományos eredményekben nyilvánult meg, hanem pl. a kapcsolatokban, a hétköznapokban való működésben, stb.

Hasonló a helyzet a legkiemelkedőbb költők, zeneszerzők, stb. esetében.

#2 Ez nem jelentett akadályt, épp ellenkezőleg. Régebben abszolút nem volt szempont, hogy a nő szellemi partnere legyen a férfinak. Biztosítson meleg, kényelmes otthont, szolgálja ki az urát, szüljön gyerekeket és lássa el őket is, ez volt az elvárás a női emancipáció előtti időkben. És ezzel pont, hogy szembe ment, ha a nő energiát szánt a tanulásra, kutatásra, stb-re. A szakmák nagy többsége "kanbuli" volt.

Két feleségem volt, de több mint tizenöt éve már egyedül élek.

Most mit mondjak, többet kefélek, mint amikor nős voltam, szerintem gyakrabban is, mert nem állandóan az unalmassá vált nejemet ölelgetem.

A munkahelyemen semmit nem tudtak rólam, házinyúlra nem lövünk, abból csak baj lehet, szóval vannak kétségeim a tudós urak szüzességét illetően. Most miért baj az, ha nem mindenki tárja ország-világ elé, kit kamatyol?

A nőtlenség nem jelent szüzességet :)

Sőt, a házasság sem jelent szexet, más volt a funkciója régen.

A férfiak a szexet krvázással oldották meg korábban.

#9

Gratulálok, hoztál fel példákat teljesen átlagos házaséletet élő tudósokra.

Az nem anekdotikus érvelés, hogy a kérdező felhozza a középiskolai tananyagban szereplő tudósok 10 százalékát egy olyan dologra példaként, ami egyébként kb. 1 százalékos a teljes társadalomban.