Milyen pszichoszociális hatással lenne egy emberre az ha mesterséges méhben fejlődött volna ki hagyományos hús-vér anyaméh helyett?
Tegyük fel hogy a technológiai akadályok elhárultak a mesterséges méh biztonságos alkalmazása elől.
Vágyna e az ilyen úton "született" ember a testi kontaktusra (ölelés stb.) mint mi? Vágyna e társra? Ki lenne e fejlődve az empátiája? Képes lenne e szeretni? Egyáltalán képes lenne e beilleszkedni a társadalomba vagy olyan lenne mint egy érzelem- és kötődésmentes pszichopata?
"Annyi biztos, hogy az anya méhében a gyerek az anyjától tanulja el az érzéseket meg mindent IS. Szóval sokkal visszamaradotabb lenne."
Ez alapján tehát ha egy anya a fogantatás pillanatától a szülés pillanatáig kómában van, de a teste egyébként jól működik, így a hasában növekedő poronty egyébként mindent megkap, amire szüksége van (kellő mennyiségű és összetételű tápanyag, stb.), akkor a megszületendő gyerek sokkal visszamaradottabb lesz? (Most tekintsünk el a kómában lévő nő megtermékenyítésének technikai problémáitól, ez ma már áthidalható.)
Ez így hülyeség, a magzat magától fejlődik.
Ami alapja mégis van, az az anyától kapott hormonok. De ebből sok az esetleges hatás: pl. ha az anya ideges, a magzat is az lesz (amikor már képes rá).
Ezen kívül valamit még számít a környezet is: pl. a magzat hallja az anyja hangjait, érzi a mozgását. De ez pótolható.
Lévén, hogy ma már számos jellemzőnk, vagy pszichológiai problémánk visszavezethető a magzati korra, vagy éppen a szülés folyamatára, szerintem lényeges különbségeket fedezhetnénk fel.
A magzat egy vízburokban fejlődik, szinte védve van mindentől, de ne felejtsük el, hogy összeköttetésben áll a két szervezet. Amikor az anya mozog, alszik, simogatja a hasát, ideges, boldog, nyugodt, a külvilág hangjai, mind-mind hatnak a magzatra. Nem véletlenül más az anya-gyermek kapcsolat, mint az apa-gyermeki.
Még a kétpetéjű ikrek is önkéntelenül keresik a másik közelségét a születés után.
Nem tudom, felállítható-e ok-okozati összefüggés, de gondoljunk arra, egy emlősállat mennyire emocionális lény, egy madár - amely tojásban fejlődik, de szülei kotlanak rajta, majd nevelik - még mindig mutat (jóval gyengébb) emocionális vonásokat, ezzel szemben egy hüllő - amelynél nincs ivadékgondozás - gyakorlatilag egy hidegvérű bestia.
Nyilván ahol nincs ivadékgondozás, ott eleve nincsenek is meg rá az agyi területek. Ha megvannak az agyi területek, de az ivadékgondozás elmarad, az kb olyan lehet, mint ha egy amúgy ép látású embert teljes sötétben nevelnénk fel. Ha ő később kikerül a fényre, talán fog vmit érzékelni, de abból értelmezni bármit, tájékozódni, vizuálisan a világot megismerni már nemigen.
Szóval jó eséllyel fejlődésben elmaradott lesz az így született gyerek.
Hüllőknél is akad ivadékgondozás, és az ott igenis fontos.
A krokodil például igen jó anya, és az érzelmei egészen pontosan olyanok, mint nekünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!