Mi a véleményetek arról, hogy egy kutatás szerint a rock, metál zene kedvelői az átlagnál intelligensebbek?

Brit tudósok?

:D

Nem hiszem, hogy szignifikáns különbség lenne zenei ízlés szerint.

A klasszikus, komolyzene kedvelői közt elég sok az intelligens, tanult ember. De fordított ok, okozat. Azért szereti a nagy részük, mert ebben nőtt fel, szülők részéről, ahol jó eséllyel a magasabb tudás szerzésére a késztetést is megkapta.

Valamennyire én is így gondolom.

És nem azért, mert én is ezt a zenei metszetet érzem magaménak, vagy mert “feljebbvalónak” tekinteném a többi műfajnál, netán intelligensebbnek címkézném fel magam a nagy többségnél. (Bár elméletileg 130-as vagyok, de amúgy kit érdekel? 😂)

Sajnos a többség szórakozásképp olyan zenéket hallgat, aminek a tartalmán, a metaforáin, a mondanivalóján nem kell elgondolkodni. Nem kell megfejteni vagy minimális erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy az ember felfogja. Gothic rock és metál vonalon pl. ott van egy csomó Poe, bibliai vagy más irodalmi utalás. Aki nem olvas ilyen alapműveket, nem is fogja fel olyan tisztán ezek jelentését és a való élettel történő párhuzamba állítását.

Míg a jelenleg nyomatott pop üdvöskék üzenetei kimerülnek egy nyálas “I love you”-ban, vagy egy “f*ck me” utalásban. Pop frontvonalon szinte minden szám valami hülye pasiról vagy csajról szól, meg a szexről, bulizásról, nyálas, max. 1-2 évig tartó szerelmi kapcsolatok “himnuszairól”. Sablonos, értéktelen és unalmas katyvasz az egész.

Míg a rock és metál vonalon az is megjelenik, hogy álljunk ki egymásért, segítsünk a bajban, alkossunk valami értékesek ebben a világban, ne csak egy felszínes mázba burkolózzunk.

#4 "Nem tekintem a rock- és metálzenét felsőbbrendűnek, az IQ se számít, de..."

Szerénységre vall, hogy az IQ-dat csak zárójelben írtad le.

Azért a rockzenét is szét lehet kategorizálni populáris "alja" területre meg igazi minőségire.

Az utóbbi felismerhető arról (mint más zenei stílusokban is), hogy nem avul el.

Akár szöveg, akár zenei művészi tartalom szerint adhat egy kortalan értéket.

A popzenében ez bizony elég ritka, de azért ott sem lehetetlen.

Én elég széles palettán hallgatok zenéket, minden stílusban találok gyöngyszemeket és rengeteg szemetet vagy sima albumkitöltő popcornt.

És ha már rock, csak példaként a nagy kedvencem az alábbi.

Az eredeti szám is zseniális zenei és szöveg tartalomra is, de ez a feldolgozás akkorát ad még hozzá, hogy amikor először hallottam, ültem mint a sült hal.

És ami a dili, a hörgős deathmetal mániákus haverjaim, akiknek a kedvenc zenéitől kilométerről fejfájást kapok, vagy vállat vontak rá, vagy sablonosnak minősítették.

:)

Na mindegy, erről van szó:

https://www.youtube.com/watch?v=u9Dg-g7t2l4

#7-es, ez szerintem is egy kurrrva nagy feldolgozás! Nem kedvelem különösebben a Disturbed-öt, de ez rohadt jóra sikerült, teljesen átszellemülök, amikor hallgaton.

Én inkább power metal-os vagyok, meg az utóbbi időben black metalos, de jó zenék mindenütt akadnak :)

Nekem azok már extrém irányok.

Stone sour meg ilyesmi pár szám megfog, többség nem.

De van rengeteg, ami szerintem igényes rock.

Még a populárisabb átlagot produkáló bandáknak is néha elsült a keze.

Creed, Guns'nRoses is produkált jócskán értékállót, hát még Nirvana stb.

Nekem is rémlik hasonló kutatás és egybecseng a saját tapasztalataimmal.

Szerintem a fő oka, hogy a rockzene kiment a divatból. Régen, a rockzene születése idejében, illetve például a punkzene virágkorában a nem túl kifinomult fiatalok sokkal inkább megtalálhatták magukat a rockzenében. Azóta új stílusok terjedtek el, ugyanezek a fiatalok sokkal inkább az elektróban vagy hip-hopban keresik önmagukat. Ma arányaiban sokkal kevesebb egyszerű és könnyen fogyasztható rocknóta születik és sokkal kevesebb embert érdekelnek (és ez valahol logikus is, elég furcsa lenne, ha hatvan év alatt ne fújt volna ki annak a nem túl változatos formavilágnak az ismételgetése, amire a könnyen fogyasztható rockzene épül).

A metál pedig mindig is a határokat feszegette, tömegbázisa ritkán volt, hajlamos a szélsőségre, furcsaságra, elvontságra úgy zeneileg, mint tartalmilag. Sokkal inkább adja magát, hogy a kiemelkedően intelligens, az átlagos kortársai közé nehezebben beilleszkedő fiatal találja meg benne önmagát.

Aztán ott vannak olyan további okok, hogy nagyon elterjedt lett az angol nyelv, még a saját hazai közönségük előtt játszó együttesek körében is, ami alapból igényel egyfajta tudást (és sugall kissé sznob légkört).

De ezek csak nagy átlagok - ahogy mások is írják, nem minden rock- és metálműfajról lehet elmondani.

Mutasd meg a kutatást, és nézzük meg együtt. Anélkül erről semmit nem lehet mondani.

(Értsd: ne egy cikket a kutatás eredményéről, hanem magát a kutatást, a publikációt, hogy láthassuk, milyen módszertannal és hogyan lett kivitelezve és kielemezve.)