Viselkedés pszichológia, melyik az igaz?

Én azt mondanám, a te véleményedhez közelebb vagyok.

Annyi különbséggel, hogy szerintem a függőségeiket és kicsapongást nem az unalom okozza, hanem a hirtelen hírességgel, meggazdagodással, más miliőbe kerüléssel járó stressz.

aki nem fél a különc tevékenységek kipróbálásától, az valószínűleg nem fél a különc életpályáktól, újszerű dolgok alkotásától sem.

amúgy a zenészek, művészek élete általában még akkor sem egy sikersztori, ha történetesen befutnak (az iskola-munka-lakás-kocsi-család-nyugdíj egyenes mentén gondolkozó átlagpolgárok mércéjével pedig végképp nem).

Rossz helyen érdeklődsz. És ez is okozhat stresszt, amiből viszont bármi következhet rád nézve.

Komolyra fordítva: véleményt kérhetsz, ebből láthatod az emberek ez irányú ismereteit. Ismeretet nem kérhetsz, mert ehhez jobb szakértőt kérdezni. De pontos választ ő sem fog adni, mert jelenleg nincs.

Az ember egy bonyolult szerkezet, amelyet önmaga (az ember) nem ismer kellően. Annyit azonban tud, hogy van két fő jelenség.

1. genetika, ebből pedig jön, hogy néhányan bizonyos területeken a többieknél drasztikusan jobban mozognak. A mai magyar (egyébként pocsék) valóságban nagyon sok olyan embert lehetne mondani, aki minimálisan annyi képzést kapott, mint Petőfi. De nem tudunk egyetlen ilyen kaliberű költőről sem. Michelangeloból sem sok futkározott eddig a világban, pedig sorsa nem éppen ideális, a szobrászatot, festészetet illetően sem. Ezek az emberek (és a többi) nem untak bele semmibe, egyszerűen ez vonzotta őket. Minden, szakmájában sikeres ember így van ezzel.

2. A születéstől való neveltetés sorsmeghatározó általában (de nem kizárólagosan). Nem véletlen a dinasztiák léte uralkodóktól az orvosokon át a cipészekig. A gyermek születik valamilyen adottságokkal, majd a környezete hatására kialakul és rögzül a világképe. Ha egybeesik e kettő, kivételes tehetségek jönnek létre, akik szeretik, amit csinálnak. Nem nagyon fognak deviáns tevékenységbe, különösen nem lesznek függők. Ezek a jelenségek általában drasztikus ellentmondások vagy nagyon erős bizonytalanságok megélésének következményei.

A kivételes művészek, tudósok, sportolók (összességében hírességek) zöme területének kivételes egyénisége, ezen túl hétköznapi életet él. Mert született képessége és neveltetésének fontos állomásai között nincs durva ellentmondás. Ha viszont van, akkor minden kivételes képessége ellenére sorsa valamilyen mértékű gyötrődés lesz. Ha képességei nagy érzékenységgel párosulnak, még inkább.

A híresség állapota stabil lelkületű embereket nem érint meg. Egyszerűen ezt az élet egy tulajdonságának tekintik és megtanulják kezelni. Labilis lelkeket viszont erősen zavar, ami változatos pótcselekvésbe, menekülésbe kényszeríti őket. És néhány híresség nemcsak egy terület iránti különleges képességekkel, hanem lelki labilitással is születhet. Őket a hírnév és a védtelenség különlegesen kikezdi.

Az azonban felejthető, hogy a hírnév viszi függőségbe az embereket. Pontosabban viszi, de úgy, hogy a hírnév mesterségesen felfokozott, felgyorsított, eközben az ezt előidéző környezete a legkevésbé sem törődik az egyensúllyal, kizsigereli, és amit nem tanult meg az ember, ha folyamatosan ennek megélésére kényszerítik, abba bizony beleőrülhet. És kimenekül drogba, alkoholba, végső esetben öngyilkosságba. Ez azonban fényévekre van attól, hogy művészete, ismertsége lenne a közvetlen ok. Sőt, az ok.

A sikeres emberek valóban másként működnek, mint az átlag. Másként gondolkodnak, és másként viszonyulnak a világhoz és önmagukhoz, mint az átlag.

Ebbe nem gondolom, hogy a kicsapongó életmód beletartozik. A függőségek éppenhogy nem szabadabbá tesznek, hanem ellenkezőleg.

Az igazi szabadság az, ha képes vagy uralkodni önmagadon, az érzelmeiden, az ösztönös késztetéseiden, és nem rángatnak dróton birkaként a fogyasztói társadalom trendjei.