Miért unjuk meg a zenéket?

Nekem vannak olyan kedvenc zenéim, amit több évtizede sem tudok megunni.

/én kérek elnézést/

- Egy kedvenc zene jó érzést vált ki belőlünk, kellemes hangulatot, pozitív lelki állapotot indukál. Ez lehet akár relaxált vagy izgatott állapot is, de mindkettő jó értelemben.

- Egy valamilyen érzékszervi inger az idő múlásával egyre kevésbé váltja ki ugyanazt a reakciót, mint korábban. Ez igaz általában az érzékszervekre, pl. a zajt vagy valaminek a látványát megszokjuk, egy idő után az agy szinte nem vesz róla tudomást, beilleszti a többi inger közé.

A két fenti megállapítás együtt szerintem adhat némi magyarázatot a jelenségre. Nem kötelező érvényű (fentebb írtak ellenpéldákat is), csak általánosságban.

"Mert az olyan zene, amit megunsz, az szar zene."

Ez úgy baromság, ahogy van, emberfüggő, ki mennyire un meg dolgokat, semmi köze a zene, vagy bármi más minőségéhez. De ha már itt tartunk, az AC/DC nekem full elcsépelt, közel sem elég különleges/zseniális ahhoz, hogy érdekesnek tartsam, és rohadtul nem pezsdül meg a vérem, ha meghallom, tehát már maga az is teljesen relatív, hogy mi a jó zene. :)