Az óceánok országnyi nagyságú szemétszigeteinek megsemmisitésére létezik már valamilyen terv, elképzelés, technológia ? Ki és mikor fog ezzel érdemben foglalkozni ?

Ecsém!!!

Ezt a kérdést valami környezetvédelmi mérnők képző munkafüzetből másoltad?

Ezzel meg is válaszoltad a kérdésedet.

Észrevetted,vagy okoskodni szeretnél tovább?

Igazad van.

Elnézést.

Válasz:

Igen,vannak a problémával foglalkozó tervek.

Például Az EP-nek is van környezetvédelmi akcióprogramja, szakemberei, ülései.

Kérdező

Programok vannak, csak csinálni nem csinál senki semmit. Mert kinek a feladata?

Ha a szomszédod a szemetét szétdobálja a ház előtt, halomban gyűjti és az csak nő és nő, kinek lesz a feladata eltakarítani? Kinek kell azt szétválogatni, összeszedni, eltüntetni? Neked? A következő szomszédnak?

Mi van akkor ha te egyedül vagy és az egész lépcsőház szemetel? A te feladatod lenne akkor is megoldani a szemét kérdését?

Mert most a helyzet ilyen. Európa nem termel úszó szeméthegyeket a tengeren. Magyarországnak még csak nincs is tengerpartja. Mit kellene tennünk az ügyben? Fizessünk pénzt valakinek hogy menjen és számolja fel azokat a szemét szigeteket amiket a brazilok, indiaiak vagy bárki más halmozott a tengerbe?

A tervek arról szólnak, hogy mindenkinek a maga szemetével kellene foglalkoznia. Mondjuk ha mi itt nem vennénk annyi pillepalackot Európában és nem úgy szabadulnánk meg a nagy részétől, hogy odaadjuk egy kínai vagy indiai cégnek hogy vigye magával és semmisítse meg - aki majd szépen csak bedobja a tengerbe az út elején és fordul a következő szállítmányért - akkor az segítene. De ennél többet nem tudunk tenni.

A mi felelősségünk hogy tőlünk kevesebb kerüljön szemétként ki, akár a tengerbe, akár máshová, meg hogy ami itt van, azt megtisztítsuk. Erre vannak már régi programok (szemétgyűjtő akciók, mint a TeSzedd akció pl.) meg vannak nagy állami projektek, mint a tavaly beindult tiszai művelet, ahol a vízben úszó szemetet szedik össze.

[link]

[link]

Mindenekelőtt. Nemcsak az egyes emberek, az egyes országok is különbözők. Eltérők nemcsak a gondolkodásmódjuk, de a gazdasági helyzetük is. Kína például világhatalomnak képzeli magát, az is szeretne lenni, ám ennek komoly gazdasági feltételei vannak, amelyek megteremtése évtizedeket vesz igénybe. De van megoldás, mert a szennyező ipari termelés sokkal olcsóbb, mint a szennyet kiszűrő, ezáltal gyorsabb az "utolérés". De azt is tapasztalhatod, egyes utcák tisztábbak, mások nem. Ennek az az egyszerű oka, hogy (kulturáltságtól függően) eltérők az igényszintek, van, aki koszban is zavartalanul él, más pedig nem röstell komoly munkát fordítani a környezete tisztántartására.

Ezek az eltérések adják a szennyezést, és ugyanezek teszik nehézzé a környezet tisztaságának megóvását. Országok ezt törvényekkel és célszervezetekkel biztosítják, utóbbiakat a költségvetésből finanszírozzák. Ha az ország kormánya ezt fontosnak tartja, pontosabban olyan mértékben oldja meg, amelyen mértékben fontos ez neki. Az országok különféle jólfelfogott okokból szövetségeket alkotnak és közös céljaik működtetésére közösen finanszírozott szervezeteket hoznak létre.

A szóban forgó dolog esetén is így van, létezik a környezetszennyezés elleni védekezésnek is világszervezete. Elvileg ennek feladata a helyzet meghatározása, a célok kitűzése és a megoldások megszervezése majd koordinálása. Mindez pénzbe kerül, ami a szervezetet működtető országok által befizetett, úgynevezett tagdíjból finanszírozható. Ennél azonban sokkal nehezebb a kivitelezés, mert ilyen szervezetei, szakértői országoknak vannak. És ezek akkor állnak rendelkezésre, ha az országok ezt elfogadják, végrehajtják.

És itt jönnek a problémák. Az eltérő gazdasági helyzet eltérő érdekeket szül. A szemétszigetek zöme kínai teherszállítók által a tengerbe ürített hulladékból áll, amelyek kínai cégek termékeinek visszamaradt részei. Ezt sokkörnyezetvédő szervezet kutatói dokumentálták (például egy Csendes óceáni, megyényi sziget nagyjából 80%-a kínai műanyagpalackok és egyéb úszó termékek - ez a rajtuk lévő címkékből egyértelműen kiderül, még a gyártási év és helyi is). Ugyanakkor Kína nem hajlandó ezzel foglalkozni, mert ez csökkentené gazdasági haladását. És mi történjen? Talán támadja meg néhány másik állam, kényszerítve cselekvésre? Azok az államok, amelyek multinacionális cégei más helyeken más módon szennyezik a környezetet, tényleges mérgezéseket, halálokat előidézve?

Most erős túltermelési válság van! Ennek két fontos tulajdonsága, hogy 1. mindenáron eladni a legyártott terméket - lásd a reklámok mindent elborító tömege. 2. mindenáron csökkenteni a gyártási költséget - lásd a termelés legelmaradottabb térségekbe való áthelyezése, éhbérfizetés, környezetszennyezés, termék minőségrontás.

Amíg a válság belátás vagy kényszer okán nem rendeződik, amíg a termelés rendszere meg nem változik, addig nincs fontosabb, így a környezetkárosítás írott (mondott) malaszt marad csupán. A belátás akkor jöhet létre, ha a károsítás olyan méreteket ér el, ami a károsítók életfeltételeit rontja (lásd a délafrikai apartheid önkéntes feladása). Vagyis pár évtizedet várni kell még. Addig marad a néhány megszállott szakértő segélykiáltása.

Vagy nézz körül idehaza, megláthatod kicsiben ugyanezt, miként silányodik minden, miként tűnnek el értékek. És a nép tűri, mástól várja a megoldást. Nincs más! Csak mi magunk! A mi tetteink. Itt a legszűkebb környezetben direkt, és közvetve tágabban, a földön.

Elképzelés van, egyelőre nem működik rendesen, de szórakoznak vele. Eléggé érdektelen lehet neked a világ, hogy nem hallottál róla.

[link]