Szerintetek valódi-e a valóság? Az egész univerzum valódi? Mit gondoltok?

Létezik olyan orvosi drog, ami nem a fájdalomingert vágja el, hanem az agyban a fájdalom szenvedésként értelmezését kapcsolja le.

Kérdés, hogy ez az "illúzió" definícióhoz elég-e.

"az agyban a fájdalom szenvedésként értelmezését kapcsolja le"

Konkrétan van, akinek bizonyos fájdalom kéjes örömöt jelent. Minden fejben dől el. (Én spec. nem élvezem, ha forró gyertyaviaszt csöpögtetnek rám.)

Abba meg ne is menjünk bele, hogy a fájdalmat miképp lehet kivetíteni a környező világra, hogy annak a valódiságát igazoljuk vele. :)

Mi valódi és mi nem

Ami megkérdőjelezi az egészet az az idő mert hogy nem is létezik, valójában egy pillanat sem múlik el

A kérdés látszólag nagyon nehéz, valójában nem. Feltéve, ha értelmezzük a kijelentéseink jelentését. Tehát:

Adott egy probléma. Teljesen mindegy, hogy az univerzum valódiságáról van-e szó, vagy egy 10 éveseknek szóló számtanpéldáról. Az első dolog, amit mondhatunk, a feladatot az fogja megoldani helyesen, aki ért hozzá. Aki nem, annak lehet véleménye, talán még jót is mond, de ezt önmaga soha nem tudja leellenőrizni.

A második dolog az, hogy a kicsit is összetett problémáknak több helyes megoldása van. A helyes itt azt jelenti, bármit is csinálunk, nem tudjuk cáfolni, nem tudunk ellenpéldát adni. Ilyenkor általában minden jó megoldást elfogadunk, azonban szeretjük egyszerűen szemlélni a világot, ezért mindig a legegyszerűbb jó megoldást tekintjük "a megoldásnak". Tudjuk, hogy van több is, de nem foglalkozunk ezzel, míg nem muszáj.

Na most nézzük az univerzumot. Az ember ezt úgy vizsgálja, hogy méricskél. feljegyzi, összefüggést keres és talál, és gyárt egy elméletet, hogy így működik a világ. Az univerzum probléma jó megoldása az, ha ebben az elméletben nincs ellentmondás. Vagyis semmi olyanról nincs tapasztalatunk, mérésünk, ami az elméletünket kikezdené.

Lehet akár több megoldás is! Mind jó! Közülük az szimpatikus nekünk, hogy mi valódiak vagyunk, hiszen ki a fene szeret képzelet lenni. Ezért azt mondjuk, van egy jó megoldásunk, számunkra a legegyszerűbb, ha ezt a világot valódinak tekintjük. És ellentmondás egy szál se, tehát minden rendben.

Ja, hogy esetleg fel lehet építeni mindent úgy, hogy képzelet vagyunk? Persze, lehet. Ez egy másik megoldás. Akár jó is lehet. Annyi probléma ugyan van vele, hogy minden tapasztalatunk szerint ha képzelet vagyunk, akkor van képzelő. Akiről/amiről semmiféle tapasztalat nincs (különféle nem bizonyítható gondolatok nem tapasztalat). Az ellentmondás tehát az, hogy a rendszerben hézag van, és éppen a felépítése miatt esélyünk sincs megtapasztalni, hogy az ellentmondás-e vagy sem. Röviden, ez a megoldás nem jó, mert van jobb. Az univerzum valódi! Viszont egyetlen valódi embernek sincs megtiltva, hogy tűnődjön azon, hogy ő képzeled csupán, és vajon ki lehet a képzelő.