Mennyire megbízhatók az internetes IQ tesztek?

Pontatlanok a netes tesztek. Általában magasabbat mutatnak hogy többen használják.

A mensa szervez rendszeresen teszteket.

Egyetlen magyar nyelvű teszt van, ami ha nem is túl erős, de valamilyen szintű sztenderdizáláshoz hasonló folyamaton átesett, az pedig a Mensa próbatesztje. Lásd: [link] .

Az IQ értelmezhetetlen a szórás megadása nélkül. Kb. hasonló módon, minthogy egy távolság értelmezhetetlen mértékegység nélkül. A 127-es IQ önmagában pont annyira értelmes, mint az, hogy valaminek a hossza 16. (16 méter? 16 kilométer? 16 mérföld?) Tehát az olyan IQ teszt, aminél nincs feltüntetve, hogy milyen szórású skálán ennyi, az eleve komolytalan. (Oké, hogy a legtöbbször 15-ös szórást használnak mostanság, de volt divatban a 16-os, meg a 24-es szórás is.)

Másrészt az IQ-t mindig a korosztályhoz képest nyújtott teljesítményhez mérik. Tehát az sem komolyan vehető teszt, ami nem kérdez rá az életkorodra.

A legtöbb teszt – ami néhány tucat, mondjuk maximum 100 kérdést tartalmaz – az képtelen pontos eredményt adni. Egy valamirevaló teszt általában nem konkrét értéket, hanem értéktartományt ad meg. Vagy ha értéket is ad meg, azt tartományként kell értelmezni. (Konkrét értéknek sok értelme nincs, annyit ingadozik a teljesítményed amúgy is. Meg teljesen mindegy általánosságba, hogy valaki 187 vagy 188 cm magas, ez maximum ruhavásárláskor lehet még kis mértékben lényeges, de a lényeg, hogy jóval magasabb, mint az átlag, viszont azért nem is egy Guinness rekord magasságú emberről van szó.)

~ ~ ~

Valóban hiteles tesztet nehéz készíteni. Oké, összedob valaki mondjuk egy 40 kérdésből álló tesztet. De ha ezen valaki 30 pontot szerez az jó? Vagy rossz? Vagy mennyi az átlag? És ha átlagon felüli, akkor mennyivel átlagon felüli? Nyilván lehet nagyon könnyű, meg roppant nehéz tesztet is készíteni. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy egy adott elért pontszám mekkora IQ-nak felel meg egy adott szórású skálán, ahhoz sok-sok emberrel kell kitöltetni a tesztet, és az ő eredményeik eloszlásából lehet aztán megmondani azt, hogy kérem itt kb. ugyanannyian értek el 26 pontnál többet, és kevesebbet, tehát a 26 pont jelenti az átlagos IQ-t (ami definíció szerint 100), 2% ért el 34 pontnál többet, tehát ez felel meg két szórásnyi távolságnak (15-ös skálán 130-as, 24-es skálán 148-as IQ-nak).

De nem elég pusztán kitöltetni a tesztet sok-sok emberrel, hanem a kitöltőknek jól kell reprezentálnia a népesség összetételét. Nyilván ha egyetemistákkal tölteted ki ugyanazt a tesztet, jóval magasabb lesz az átlagos eredmény, mintha alkoholista hajléktalanokkal töltetnéd ki. Tehát úgy kell sok-sok emberrel kitöltetni a tesztet, hogy ugyanolyan arányban legyenek benne nők, férfiak, idősek, fiatalok, keresztények, buddhisták, ateisták, jobboldaliak, baloldaliak, vegetáriánusok, húsevők, doktoranduszok, 8 osztályt végzettek, cégvezetők, szellemi alkalmazottak, fizikai munkások, munkanélküliek, stb., stb., stb…, mint amilyen arányban a teljes népességben reprezentálódnak. Ez időigényes, energiaigényes, emiatt költséges eljárás. Ráadásul időközönként újra és újra kell sztenderdizálni a tesztet. Így aztán olyan tesztet, ami tudományos módszertannak megfelelő módon van sztenderdizálva, olyat ingyen aligha fogsz kitölteni. Komoly ára van annak, hogy egy teszt pontos, és általában aki azzá teszi, az vissza is akarja kapni a teszt pontossá tételének árát.

1) A 127 meg a 129 között azért nincs akkora különbség. Tekintsd úgy, hogy 128 pluszmínusz 1.

2) Az IQ nincs kőbe vésve. Az olyan, mint egy sportolónál az, hogy mennyire gyorsan fut, vagy mennyire nagyot ugrik. Nyilván van egy szint, ahova várjuk, és akörül lesz valami érték az aznapi teljesítménye, de hogy pontosan (tizedmilliméterre) mekkorát fog ugrani, azt nem lehet előre megmondani. Az IQ teszt pont ilyen, persze ha valakinek valamiért számít, hogy egy kijelölt határon innen van vagy túl, akkor azon az egy ponton is sok múlhat. Úgyhogy ha egymás után kitöltesz hat hiteles tesztet, akkor is csak azt fogod mérni, hogy az adott tesztnél mondjuk egy 125-130-as (tőled elvárható) sávban éppen hova sikerült érkezned.

Más szempontból vetném fel a problémát. Tegyük fel, hogy egy minden kétséget kizáró szuperalkalmas teszt eredményét ismered. Tegyük fel, hogy kijön, ez 20%-kal jobb az átlagnál (vagy ennyivel rosszabb). Mire használod az eredményt?

Megveregeted a saját vállad, milyen nagyszerű vagyok? Ezt használod pályaválasztási szempontnak? Ez vesz rá, hogy további ismerteket szerezz? Szimplán dicsekedni akarsz vele? Vagy pusztán megnyugtat a tény, hogy jobb vag az átlagnál?

Mert ha sem ezek, sem más kérdések nem jutnak eszedbe, amelyek mint cél motiváltak, akkor mire az egész?

Szeretném hinni magamról, hogy okkal teszem, amit teszek. De azt elfogadom, hogy számtalan embernek számtalan motivációja van dolgokhoz való nekiállásnak. Akinek nincs, sajnálom. Cél nélkül ődöng a világban.

#4 > Mire használod az eredményt?

Miért kellene bármire is használni az eredményt? Az ember egy raklap dolgot csinál pusztán önmagáért, anélkül, hogy bármiféle praktikus haszna lenne. Pl. anno mikor elhatároztam, hogy megtanulom kirakni a Rubik-kockát, akkor megtanultam egy kirakási módot. Aztán gyakoroltam, és jó volt megmérettetni magamat, hogy vajon gyorsabban tudom-e kirakni, mint egy hónappal korábban. Örültem, hogy sikerült három egymás utáni kirakással is 1 perc alá mennem. De nem volt ez életcél, nem akartam kezdeni semmit vele. Megtanulhattam volna sokkal gyorsabb kirakási módot, gyakorolhattam volna évekig napi x órát. De nem volt ilyen célom. Játék volt. Játszottam, versenyeztem kicsit önmagammal, és győztem. Nem is másokat győztem le, hiszen egy profi kockázóhoz képest ez az eredmény harmatgyenge. Magamhoz képest jó. Anélkül okozott ez némi kis örömet, hogy bármi hasznom lett volna belőle, bárkinek eldicsekedtem volna vele.

Az emberek úgy egy csomó dologban megmérettetik magukat, próbálnak fejlődni is abban, amiben lehet. Aki lenyom egy 30 km-es túrát, az idővel meg fog próbálni lenyomni egy 40 km-es túrát, és örül neki, ha sikerül. Miért játszunk bármilyen játékot is a sakktól kezdve a számítógépes játékokon át a sportig? Azért, mert valamiféle praktikus haszna van? Nem. Azért, mert többet fogok vele keresni? Nem. Azért, mert egy jobb eredmény megváltoztatja az életemet, a döntéseimet? Nem. Azért, mert elismerést, dicsőséget jelent? A legtöbb esetben még csak nem is ezért. Egyszerűen az ember szereti megmérettetni magát, és szeret egy csomó dologgal önmaga kedvéért, öncélúan eljátszani.

Az intelligens emberre ha van valami, ami jellemző, az pont ez. Mármint a játék. Játék valamivel, bármiféle haszon nélkül, praktikus következmény vagy cél nélkül, tét nélkül, pusztán önmagáért. Játszunk, és sok esetben ezzel meg is mérettetjük magunkat.

És ez nem jelenti azt, hogy az ember csak ődöng a világban, hogy ne lennének nagyon is komoly céljai. De a komoly céljaink kívül azért csak kipróbálja, hogy mennyit nyom fekve, vagy mennyi idő alatt futja le egy 5 km-es távot, vagy gyakrabban veri-e el Pistát sakkban, vagy megnyeri-e a billiárdmeccset, vagy a haverokból álló csapata megnyeri-e parkban a focimeccset.