Szerintetek ez igaz?

2002-re is jósoltak egy becsapódást. Kiszámolták, hogy az Apophisz nevű kisbolygó ütközik a Földdel 2002 nyarán, aztán messze elkerült minket.

Ők is tévednek. Méghozzá elég gyakran.

A forgás nem gond. Hiszen pontosan mérhető, kiszámítható. Semmiféle akadályt nem jelent szakaszosan üzemeltetni bármit is. De a tömegvonzással való manipulációt akkor sem fogadom el. Manapság egy egy aszteroida pályája olyannyira nem ismert (mármint olyan pontossággal ...), hogy csak bizonyos pontossággal vagyunk képesek becsülni a jövőbeni eseményeket. Akkor hogy is gondolhatnánk, hogy egy olyan muslicányi hatást tervezzünk egy ilyen expedícióba, aminél még csak mérni sem vagyunk képesek pontosabban?? Elképzelhetetlennek tartok bármiféle gravitációs hatást kiváltandó, tonna ezreket egy aszteroida közelébe juttatni manapság, amikor egyetlen kilogramm Föld körüli pályára állítása is dollár tízezrekbe kerül!

A mai pontosság elegendő arra, hogy az ismert aszteroidák pályáját megfelelő pontossággal ismerjük az elkövetkező 100 évre. Persze napi szinten találunk újabbakat, amik között előbb utóbb akár felbukkanhat olyan, ami komolyan gondolkozóba ejtheti a tudós urakat. A kérdésben említettek nem ilyenek.

Amúgy, hogy olyan nagyon ne kanyarodjunk el a kérdéstől, arra még nem is reagáltunk, ha ezek bármelyike a Holdba csapódna semmiféle végzetes következményeket nem hozna magával. A legnagyobb holdi kráter több mint 2000 km átmérőjű, és azt sem egy kavicsdarab ütötte ;)

maci

Azóta új időpont van és új bolygó.A pánikkeltés maradt.

[link]

maci, szétnéztem aztán a wikin találtam róla némi információt.

[link]

gravitációs vontatás címszó alatt.

Ó istenem, megint a Wikipédia ... Hogy én mennyire nem szeretem ... Gondoljuk csak végig logikusan. Van ez a szerkezet. Ez több ezer tonna. Az addig rendben, hogy fellőjük. Még talán az is, hogy eljuttatjuk a megfelelő pozícióba. Aztán szépen ott kellene tartani a közelében, folyamatosan lavírozva, ügyelve arra hogy a relatív potíció ne változzon ... Brrrr. Na ez már nagyon nem tetszik. Csak egy kérdés, akkor már nem sokkal egyszerűbb lenne letenni a felszínre, és ott rögzíteni? Ez csak az egyik dolog.

Tegyük fel ott van a szerkezetünk az aszteroida közelében. Valóban fellép köztük gravitációs erő. Legyen ez mondjuk 1000 N nagyságrendű, de tudod mit, legyen 100000 N. (bár ez nyilván erős túlzás, hiszen a köztük lévő gravitáció nyilván töredéke a Földiének, és a szerkezetünk is mindössze pár ezer tonna tömegű ...) Szerinted ez mekkora hatással lenne az aszteroidára? Hát elárulom, még ki sem tudnánk mutatni az eltérést a pályájában, nem hogy ezt előre kiszámítva és minden egyebet számításba véve eredményt érjünk el. Gyanítom a nagybolygók hatása akár komolyabb lehet, mint ezé az "apró" szerkezeté. Meg aztán, ugyan mihez képest pozícionálod az ezer tonnás szerkezetet ? Mert ugye az aszteroidához magához nem lehet, mert akkor szépen "elkeringenek" egymást közt, és gyakorlatilag csak annyit értünk el, hogy az aszteroida és szerkezet közös tömege nagyobb lett azzal a pár ezer tonnával. Ha meg az elméleti aszteroida pályához szeretnénk "rögzíteni a szerkezetünket akkor nagy bajban volnánk, hiszen ezt a pályát nem is ismerjük kellő pontossággal! Ezért is mondtam, egy ilyen szerkezetet szépen le kell tenni az aszteroida felszínére, ott rögzíteni, és ott a forgás figyelembevételével szakaszosan működtetni egy hajtóművet. Ez annyival jobb a "deep impact" módszernél, hogy folyamatosan kontrollálható a hatása, és módosítható a szükséges beavatkozás. Viszont kétségtelenül lényegesen költségesebb annál (bár ha a deep impact nem hoz kellő eredményt akkor azt meg kell ismételni, ami idő, és újabb pénz. Idő nem biztos hogy lesz elég, a pénz talán annyira nem is volna gond ...). Tehát a leszállás, és hajtóműveztetés megoldás lehet, de az említett gravitációs ráhatás ... nos szerintem teljesen ésszerűtlen és kivitelezhetetlen.

maci

maci, a hatás valóban elenyésző lenne, de a pályájáról egy nagyon apró szögben is sikerülne letéríteni, akkor már nyert ügyünk van, hiszen egy kis szárszögű derékszögű háromszögnek ha kellően hosszú a szára, akkor az alapja is elég hosszú lesz.

Természetesen ez jelenleg még csak TERV, elméleti síkon létezik.

A másik variáció az az, amit te mondasz.

Szétrobbantás jöhetne még szóba, de azt meg gyanítom a műholdak nem szeretnék..

Értem én amit mondasz, csak lásd be, hogy nagyságrendekkel nehezebben kivitelezhető, és nagyságrendekkel drágább a pusztán tömeggel való gravitációs játszadozás.

Valamiben mindegyik megoldás közös. Ismernünk kell az aszteroida pályáját, és mérnünk is tudni kell megfelelő pontossággal. Mégpedig nyilván nagyobb pontossággal, mint amilyen eltérést mi ki tudunk, akarunk váltani.

Az egyik megoldás amikor a szerkezetünk pályáját kell nagy pontossággal tartani a külső referenciapontokhoz (tehát nem magához az aszteroidához) képest. Távvezérléssel valószínűleg folyamatosan pályát kellene korrigálni (itt említeném a jeltovábbítás maximális fénysebességét,mint korlátot! Folyamatos vezérlésnél nagyobb távolságoknál ez bizony okozhat komoly problémát).

A másik lehetőség, amikor odapottyantunk a felszínre egy szerkezetet ami lényegében egy hajtómű. Néha üzemeltetjük, majd megnézzük az elért hatást. Kiértékeljük majd megint üzemeltetünk , és így tovább. Nincs szükség a folyamatos vezérlésre, relatíve kevesebb üzemanyag elég lehet, és bár bátor kijelentés de szerintem egy ilyen kivitelezés még valamilyen szinten automatizálható is lehetne.

Tehát ezt a tömeggel való próbálkozást, mint lehetőséget nem vitatom, csak ha már odáig eljutnánk, hogy azt alkalmazni tudjuk, illetve egyáltalán volna értelme az alkalmazásának, már más módon is elérhetnénk a kívánt hatást ami műszakilag, technikailag lényegesen egyszerűbb és valószínűleg még olcsóbb is... Nos, akkor azt hiszem belátnám, hogy valóban nem sok értelme a tömegvonzással való pálya-módósítás kiváltásnak.

A legegyszerűbb persze a robbantásos mód lenne, csak ugye, ahogy ezt átbeszéltük, annak a hatása nem számítható ki pontosan, másrészt ha újabb robbantásra lenne szükség, az megint csak idő (amiből nem feltétlenül lesz elég). A feldarabolós módszer pedig most még biztosan felejtős, mert annak hatása még inkább kaotikus, és kiszámíthatatlan lenne, másrészt az aszteroida pontos felépítésének ismerete nélkül a kivitelezés hatásossága erősen kérdéses lenne. Ha meg fúrni kellene ... na ebbe meg ne menjünk bele :)

maci