Miben változik a hangzás, ha egy hangforrást több mágnesszalagra rögzítenek párhuzamosan, majd minden mágnesszalagot egyszerre lejátszva rögzítik egy másik mágnesszalagra?

Változás attól függ, hogy miként keverik ki a stúdióban.

Minden stúdiófelvételt sávonként rögzítenek, tehát újat nem mondtál.

Talán abban nem életszerű már, hogy az analóg rögzítés szinte eltűnt. De digitálisan is ugyynaz a munkamódszer.

Ha egy szinuszos függvényt (jelet) szorzol kettővel, akkor a jel jellege, alakja nem változik, csak az amplitúdója nő meg. Ez igaz egy összetett jel minden szinuszos összetevőjére, és mindegyik azonos mértékben fog nőni, arányok, spektrum, stb. nem változik.

Az más kérdés, hogy a mágnesszalagokat mennyire lehet szinkronba hozni, de ez fentebb már ki lett fejtve.

Ha egy stúdiószalag több sávjára veszed ugyanazt, akkor szinkronitás megoldva. Elvileg semmivel se lesz jobb, igazából közelebb kerülünk a szélesebb fej, szélesebb sáv helyzethez, tehát nőhet a felső határfrekvencia, ami jóval a hallható tartomány felett van. Az alapzaj átlagos ampitudója csökkenhet az (x% harmonikus torzítással) elérhető maximum jelszinthez képest, a maximuma viszont marad arányaiban a max jelszinthez képest. Vagyis mintha kicsit átlagolódna a zaj, kicsit halkul a magasabb tartományban (az összhangerőhöz képest, természetesen).

Aztán ehhez hozzáadódik az új felvétel zaja.