Mit jelent robbanó szerkezetek esetén a fojtás? Úgy értem, fizikailag, kémiailag mi történik ha valamiben van fojtás vagy ha nincs?

Ha a nyitott tenyeredben robban fel a petárda, akkor esetleg a bőrödön lehetnek égési sebek, de különösebb bajod nem lesz. Ha viszont ökölbe zárod a kezed, akkor a petárda szétviszi a kezed. Kb. ezt jelenti a fojtás.

Ha nincs fojtás, akkor az üzemanyag nem tudja kifejteni a várt hatását, mert a keletkező gázok nem zárt térben szabadulnak fel, hanem el tudnak illanni, szelelni a tömítetlenség híján. Tulajdonképpen a tömítést hívják fojtásnak a robbanószerkezeteknél.

Az a célja, hogy ne a gázképződés közben szökjön el a gáz, hanem elég nagy nyomás alakuljon ki a fojtás mögött, ami így egy maximum értéknél hirtelen szabadul ki. Ez főleg a korai, lassan égő lőporok idején volt fontos.

A fojtás tényleg arra szolgál, hogy legyen alkalma és ideje kialakulni a megfelelő gáznyomásnak, ami aztán szétveti, amit fel akarunk robbantani. Csak annyival egészíteném ki, hogy a korai, fekete lőpor égése éppen ellenkezőleg, gyorsabb volt a ma használatos lőporok legtöbbjénél. Éppen ez okozott gondot, hogy a gázfejlődés túl gyors volt, hirtelen szabadult fel az összes gáz, ez pedig nem volt előnyös a lövés szempontjából, gyakran szétvitte a fegyvercsövet. A mai lőporok sebessége az összetételtől függően jobban szabályozható, ez előnyösebb ahhoz, hogy fokozatosan szabaduljon fel a gáz, ami így inkább kifelé lökni igyekszik a golyót a csőből.

5-ös: a fojtás ha túl erős, akkor nagyobb a csőrobbanás veszélye. Ez ma már inkább csak az elöltöltő fegyveres sportlövészek számára lényeges, akik ma is fekete lőport használnak ezekhez a fegyverekhez. Amúgy pedig a másik válaszolónak a "régi, lassan égő lőporok"-ról szóló válaszára írtam ezt. Egy ügyes vegyész a ma használatos robbanóanyagok égési sebességét elég jól tudja szabályozni.