Milyen lesz az élet 2100-ban?

Reggel felkelsz. Ágy helyett egy puha, hőmérsékletszabályozott bábban fekszel meztelenül, ami élő szövetből van. Amint kikelsz belőle, elkezdi elfogyasztani az éjszaka lehullott korpáidat, bőrszöveteidet, verejtékedet, és megtisztítani a báb belsejét.

Alattad a padló, feletted a mennyezet, körülötted a falak mind-mind élő szövetből vannak.

Kitépsz a falból egy darabot és elfogyasztod gyors reggeli gyanánt, benyúlsz a falon egy résbe és magadra kensz egy kis szürkésfekete nyúlós anyagot, ami egy alga és egy egysejtű gomba keverékének tűnik. Egy fal mellett lógó slag-szerű csövet meghúzol, erre víz kezd jönni a falból, ezt megiszod.

Közben a magadra kent szürkés anyag testhez feszülő élő ruhává nőtt meg, ami bőrsejtekkel, verejtékkel és korpával táplálkozik.

Elmész a WC-re, ami olyan, mint egy mai WC, de ez is szerves anyagból van. A végterméket lebontja és felhasználja energiatermelésre.

Kimész az utcára, hogy menj dolgozni. Lemész a metróaluljáróba, és hamarosan megérkezik a "metró", egy hatalmas féreg. A többi utassal beszálltok a belsejébe, majd a féreg iszonyú sebességgel megindul az általa vájt alagútban a célállomás felé.

Nézz meg jópár jövő előrejelzést 1900-ből.

És rájössz, hogy még csak a közelében sem jártak az elképzelések. Na, mi ugyanígy nem tudjuk megjósolni, mi lesz 2100-ban :)

"Milyen lesz az élet 2100-ban?"

Valószinűleg semmilyen.

Az emberiséget valamikor a XX. század elején felültették a politikusok (tisztelet a kevés kivételnek) és a tudósok (tisztelet a kivételnek) egy vonatra, amely az önmegsemmisülés felé száguld.

A tudósok felelőssége talán nagyobb. A politikusok (tiszt a kiv.) pénz- és hataloméhes emberek de egymagukban tehetetlenek, a tudósok pedig (tiszt a kiv.) önimádó, magukat nem ritkán istennek képzelő férgek.

Ha a politikus kezébe nem adnak atomot, akkor az nem képes azt felhasználni. Most hol tartunk? Egy kis, jelentéktelen, roppant szegény ország (É-Korea) egyszemélyi vezetése is bír ilyen fegyverrel és csak a szerencsében bízhatunk, hogy valamikor nem jut-e el oda, hogy használja is az atomfegyvereket. Ennél talán nagyobb veszély a technológiai fejlődés, amelynek már régóta nem ura az ember. Elfertőzi, élhetetlenné teszi a környezetet, jobban pusztít minden háborúnál.

Az USA egészen idáig nem ratifikálta a kiotói egyezményt (amely a környezetszennyezést hivatott megfékezni) mert előbbre tartotta saját gazdagodását a bolygó jövőjénél. Most hirtelen a klímavédelem élharcosává lépett elő, ami mutatja, hogy nagy a baj. De a probléma mégis a túlnépesedéssel és a technológiai haladás felgyorsulásával van.

A föld egész egyszerűen nem képes 10 milliárd ember eltartására. Mégis, a népességszaporulat gyorsul és míg ahhoz, hogy 2 milliárdan legyünk, meg kellett várni az 1900-as évek első felét ("Te kétmilliárd párosult magány", írja József Attila valamikor 1930 körül), a hetvenes években azt jósolták a népesedéskutatók, hogy meglehet, kétezerre 5 milliárd ember fog élni a földön és lám, ma hétmiliárd ember terheli ezt a bolygót. Ez, talán hihetetlen, de sokkal több, mint ahány korábban valaha is élt, amióta ember él a földön. kb. 70 év alatt megháromszorozódott az emberiség lélekszáma, az a szám nőtt ez idő alatt a háromszorosára, amit korábban évezredek alatt értünk el.

A technológia fejlődése kéz a kézben jár egy demográfiai bombával és egymás hatását felerősíti, így siettetve a véget. Ma már olyan technológiák vannak a hétköznapi ember kezében, amelyek felett 100 éve még politikusok sem diszponáltak. És ezek a technológiák nem csak elérhetőek, de olcsók is. Ez előbb utóbb ahhoz vezet, hogy vissza fognak élni velük és amire lehetőség van, azt előbb vagy utóbb megtörténik, tegyük hozzá, minél több ember számára ál nyitva ez a lehetőség, annál hamarabb. És mi csak szennyezzük a környezetünket, szaporodunk, fejlesszük a technológiákat az életünk konfortosítása érdekében, önző módon, a következményekkel mit sem törődve. Pedig következmények, azok lesznek.