1900-1910 körül, amikor már ismerték a szikratávírót, de a hangot közvetíteni képes rádiót még nem, a sok szikratávíró nem zavarta egymást?

"Another problem with the spark transmitter was a result of the shape of the waveform produced by each burst of electromagnetic radiation. These transmitters radiated an extremely "dirty" wide band signal which could greatly interfere with the reception of other transmissions on nearby frequencies. Receiving sets located relatively close to such a transmitter would have entire sections of a band masked by this wide band noise."

[link]

"As the original, powerful spark gap transmitters would create large quantities of electrical interference, stations could not transmit and receive at the same time - even if different wavelengths were used. By 1913, the increasing amount of trans-Atlantic radio telegraph traffic required that existing half-duplex operation be upgraded to a link which could carry messages in both directions at the same time. This was done by geographically separating the receiving stations from the existing transmitter sites; new receiving stations at Letterfrack, Ireland and Louisbourg, Nova Scotia effectively doubled the capacity of the Marconi Company to carry trans-Atlantic telegraph traffic..."

[link]

A lényeg, hogy igen, ez valóban probléma volt, legalábbis egy régión belül. Ezért kis teljesítményt használtak a közeli települések, hogy a távolabbiakat ne zavarják, illetve időben is megpróbálták elosztani az adásokat.

Hali.

Igen, zavarta az összes vételi távolságban lévő vevőkészüléket.

A jelek elkülönítésére mint előttem is írták használták az időosztásos forgalmazást (az egyes állomások a rendkívüli és vészjelző/segély adások kivételével csak meghatározott időben adhattak) így nagyjából lehetett tudni, hogy éppen ki forgalmaz.

Továbbá amikor már olyan számú adóegység volt használatban, hogy problémát okozott az azonosítás, bevezették a standardizált, kötelező azonosítást (kb. mint a header (fejléc) a mai e-maileken) amely tartalmazta az adó és a címzett vevő "címét" kódját. Így könnyebbé vált a megfelelő címre eljuttatni az üzenetet.

Bevett szokás volt a reléállomások (akár automata elektromechanikus átjátszó állomások) használata is. Több kisebb teljesítményű/hatótávolságú állomás használata, így az egyes állomások csak kisebb körben zavarták a többi állomást, ez ugyan lassította az üzenet továbbítását, de nem okozott akkora zavart a rendszerben.

Valamint a centerfreki hullámhosszát az antenna fizikai mérete (hossza) határozza meg. Így, habár a teljes spektrumban észlelhető volt az adás, a kisugárzott teljesítmény jelentős része egy előre (az antenna méretével) jól meghatározható frekvencia/hullámhossz sávban került ki az éterbe. Ez után már RLC sáváteresztő/szélvágó szűrőkkel ki lehet választani az adó frekvenciáját melyet fogni akarunk, melyen a legnagyobb a kisugárzott teljesítmény (hangolható szűrővel a sávok/csatornák közti váltás is megoldható volt) (ilyen állítható szűrők vannak a régi AM/FM rádiókban is)

A katonai adások védelmét akkoriban könnyű volt lehallgatni, ezért titkosított formában küldték el azokat pl. egyedi titkos morse- karakter táblák használata vagy konkrét példa: II. vh-s Német Enigma kódolás.

Remélem kielégítő volt a válasz.