Ha a savak oxidáló hatásúak, akkor a lúgok milyenek?

Egy sav nem attól lesz sav, mert oxidációra képes!!! Többféle definíciója van a savaknak (és bázisoknak), amit középiskolákban használnak, az a Broensted-féle sav-bázis elmélet. E szerint savnak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek proton leadásra képesek. (A tágabb Lewis-féle elmélet szerint a savak elektronpár felvevők). Ezzel szemben az oxidálószerek elektron felvételére képesek. Ebből is látszik, hogy a kettőnek (általában) semmi köze nincs egymáshoz. (A Lewis-féle esetben az elektronpár felvétele alapvetően eltér az elektronfelvételétől).

A savak között vannak olyanok, amelyek egyben oxidálószerek is. A két legfontosabb oxidáló sav a salétromsav és a kénsav. Ugyanakkor például a sósav (bár saverőssége az előző kettőéhez hasonló) nem oxidáló hatású.

Azt még megjegyezném, hogy a savak által leadott protonok részt vehetnek reakciókban oxidálószerként viszonylag erős redukálószerekkel társulva. Például ez történik a cink (vagy a vas) sósavban történő oldódásakor. A teljes egyenlet.

Zn + 2 HCl -> ZnCl2 + H2

Ami valójában történik, az az ionegyenletből derül ki:

Zn + 2 H+ -> Zn2+ + H2

Tehát a sósavnak itt semmi köze a redoxreakcióhoz, pusztán a hidrogénionokat biztosítja, bármely anyaggal, ami megfelelő hidrogénion koncentrációt biztosít (és nem passziválj a cinket) végbemegy a reakció.

A fentiek miatt általában a lúgok sem redukáló hatásúak, persze biztosan lehet olyat mondani, ami igen (nekem most nem jut eszembe kifejezetten redukáló hatású lúg).