Hőmérséklet mérésénél mi a különbség a beállási idő, és a mérési idő között? Miért nem egyeznek meg?

"A mérés során a hőmérő érzékelője és a vizsgált rendszer között termikus kölcsönhatás alakul ki, hiszen kezdetben eltérő hőmérsékletűek. A kölcsönhatás során hőátadás történik, amely egészen addig tart, amíg ki nem alakul a hőmérséklet kiegyenlítődés. Ez az idő a hőmérő beállási ideje. A hőmérséklet kiegyenlítődés

során lényeges, hogy a hőmérő ne változtassa meg a vizsgált rendszer termikus állapotát, illetve a beállási idő kisebb legyen a mérési időnél."

Mert ha nem akkor azt jelenti hogy még nem állt be a termikus egyensúly..

Forrás:ftp://witch.pmmf.hu:2001/Tanszeki_anyagok/Kornyezetmernoki%20Tanszek/Oktatok/Dolgosne%20Kova%ADcs%20Anita/Altalanos_kemia_praktikum/online/07/07.htm

A könnyebb értelmezhetőség kedvéért:

[link]

T(t) a hőmérő hőmérséklete, amely annak függvényében változik, minél tovább érintkezik azzal a közeggel, amelynek hőmérsékletét meg kívánjuk mérni.

A beállási idő az ahhoz szükséges minimális idő, hogy a hőmérő és a közeg hőmérséklete kiegyenlítődjön.

A mérési idő az az idő, amelyet a mérésre fordítunk. Optimális esetben ez tartalmazza a beállási időt, és egy plusz intervallumot ahol ellenőrizni tudjuk, hogy tovább már nem változik a hőmérő által adott jel (tehát kiegyenlítődtek a hőmérsékletek).

Elméletben a beállási idő megegyezhetne a mérési idővel is, de ez olyan mint a tőzsdézés... Akkor még nem fogod tudni, hogy az egyensúlyi állapotot sikerült megmérned, vagy csak az emelkedő szakasz egy pontját.