Vaksötétben egy zöld labda vagy egy piros párna színtelen?

A vaksötét az vaksötét. Mindegy milyen állat vagy, mekkora mennyiségű fényt tudsz beengedni a szemedbe, mert ha vaksötétség van, akkor ott nincs fény.

A válaszom tehát az, hogy vaksötétségeben nem léteznek színek

"vaksötétségeben nem léteznek színek"

A zöld labda a vaksötétségben is zöld labda, mert _ha_ fehér fény esne rá, _akkor_ zöldnek tűnne, és ezt az állítást nem teszi hamissá az, ha éppen nem esik rá fény és ezért vaksötétnek tűnik.

"Na várjunk, akkor most menjünk vissza az alapokhoz! :)"

Jó ötlet. Tegyük végre tisztába ezt a kérdést.

A probléma ott van, hogy a hétköznapi szóhasználat pontatlan, pongyola. Pontosítanunk kell.

A szín az először is egy pszichológiai jelenség: a látásélményed része. Látsz: színeket, formákat. Az, hogy látsz valamit, a tudatodban látvány tudatosul, az egy pszichológiai jelenség. Kapsz valamilyen fizikai ingert (fényt), és a szemed és agyad felépítésénél fogva ezt egy bizonyos látásélménnyé alakítja.

Ha a szemed vagy agyad más felépítésű, akkor eltérhet a színélményed ugyanolyan tulajdonságú fényhatásra. Pl. ugyanazt a fényingert a deuteranopiában szenvedő páciens (az emberek 6%-a, a "színtévesztők") egy kicsit máshogy látja, mint az átlagember. A színtévesztők a világot piros és zöld nélkül, kékes-sárgás fakó árnyalatokban látják. Ez mutatja, hogy a szín mint színélmény - tehát hogy konkrétan mit látsz te - egy pszichológiai jelenség.

Igen ám, de a szín nem csupán pszichológiai jelenség, mert objektív fizikai alapja van. Ez pedig a fény. Ha bizonyos hullámhosszú és intenzitású fény esik a szemedbe, akkor az ismertetetteknek megfelelően bizonyos színt látsz.

Ha feltételezzük, hogy minden ember szeme és agya kb. ugyanúgy épül fel (ami, mint láttuk, csak az emberek 94%-ára igaz, van egy 6%-os másik tábor és ezenkívül van egy még kisebb tábor, akik a világot fekete-fehér-piros-zöldben látják, valamint a betegség stb. miatt vakok és rosszul látók), akkor ennyiben a színélménynek mindig megfelel egy hullámhossz/intenzitás együttes, és ilyen alapon lehet azt mondani, hogy a szín nemcsak pszichológiai jelenség, hanem fizikai jellemző is.

Egy tárgy "színe" azt jelentené, hogy a róla visszaverődő fény az egészséges szemű és agyú emberben milyen színélményt okoz.

Ha egy festékről tudjuk, hogy napfényben zöldnek tűnik egy egészséges ember számára, akkor ezt zöld festéknek nevezzük. Leírjuk a kémiai előállításának módját, és innentől kezdve akár vak sötétben is festhetünk vele, tudjuk, hogy ha felkapcsoljuk a villanyt, akkor a befestett tárgyak "zöldek lesznek" számunkra.

Az a szó, hogy "szín", egyszerre HÁROM dolgot jelöl: egy tárgy felületének egy tulajdonságát, egy fényhullámnak egy tulajdonságát és egy látásélmény egy tulajdonságát. közelebbről: ha egy labda mondjuk "piros színű", ez azt jelenti, hogy olyan a felülete a labdának, hogy ha napfényben van, akkor a felszínéről olyan tulajdonságú fényhullámegyüttes verődik vissza, ami ha bejut egy egészséges és átlagos szembe, akkor a megfigyelő személy számára a piros szín látásélményt nyújtja.

Figyeljük meg, hogy a példában három megszorító feltétel van: (1) a felület legyen "piros", (2) a fény, amiben a labda van, alkalmas legyen arra, hogy "piros fény" verődjön vissza a labdáról, (3) a megfigyelő szeme alkalmas legyen arra, hogy piros színt lásson.

Ha egy teljesen monokromatikus (egyszínű) piros labdát hasonlóan egyszínű zöld fénybe teszed (és nem napfénybe), akkor azzal a (2) feltétel sérült és a labda feketének fog tűnni zöldes környezetben.

Ha a labdát napfénybe teszed, de egy deuteranopiás ember nézi, akkor ő fakó, sárgás színűnek fogja látni, mert ő alkatilag képtelen a "piros" látásélményre. Ha megkérdezed, milyen színű a labda, vacillálni fog, hogy a helyes válasz "zöld" vagy "piros"-e.

Szóval a "szín" hétköznapi fogalma három dolgot mos össze: a szem látásérzékelésének egyik tartalmát, egy fényhullám-fizikai tulajdonságot és egy tárgy felületének bizonyos fizikai tulajdonságát.