Még ha tudnánk is ugrani a téridőben, honnan tudnánk hová jutottunk? Hiszen nem lehet mihez viszonyítani. Még a csillagképek is, "onnan" nézve már nem adnák ki a megszokott "ábrákat"!

Az időt teljesen elméleti szinten még meg lehetne állapítani, hiszen az egy fix ponthoz képest mérhető. Pl. meg lehet mérni azt, hogy a kozmikus hátérsugárzás hány kelvin fokos fekete test sugárzásnak felel meg. Vagy pl. meg lehetne állapítani – szintén teljesen elméleti szinten –, hogy milyen a világ összetétele, pl. hány százalék hidrogén található benne. Innen lehetne elvileg következtetni a „mikor” kérdésére. Gyakorlatilag meg a mérés – ha egyáltalán elvégezhető az ugrás után – simán tévedni fog plusz-minusz pár tucat millió évet.

A hely már jóval nehezebb kérdés. Hacsak tényleg nem közelre ugrunk (időben is, térben is), azaz nincs egy beazonosítható viszonyítási pont, akkor aligha lehetne meghatározni a helyet.

A csillagképeket elvileg lehetne ugye más nézőpontból láttatni, tehát azért fel lehetne ismerni, ha nem éppen a látható univerzum átellenes pontján kötsz ki.

Maradjunk annyiban, hogy a csillagképeket pár milliárd évre előre-hátra és a világegyetem tetszőleges pozíciójából nézve 1 órán belül ki lehet számítani. Vannak is ilyen programok.

Az időutazásnál ez lesz a legkisebb probléma.

Nem is kell fix pont. Vektoriálisan is lehet számolni a mozgást (ahogy most teszik).

Tehát elindulsz a Földről x irányba, y sebességgel, akkor abból számolható, hova érkezel. Minél pontosabban ismered a mozgásokat (Föld keringése, Nap keringése, Tejút mozgása, stb) annál pontosabban megmondod, hova érkezel.

Más viszonyítási pont, jelenlegi ismereteink szerint nincs.

> Csak sajnos nincs FIX pont.

Idő szempontjából van, az ősrobbanáshoz lehet viszonyítani. Az Univerzum néhány paramétere az ősrobbanás óta folyamatosan változik, így ezen paraméterek megmérésével be lehet határolni, hogy mikor vagyunk. (Persze kérdés a pontosság, mert a Világegyetem korához képest lehet, hogy egy mérési pontatlanság elenyésző, de attól még millió éveket is lehet tévedni.)

Tér szempontjából viszont valóban nem ismerünk fix viszonyítási pontot.

> Maradjunk annyiban, hogy a csillagképeket pár milliárd évre előre-hátra és a világegyetem tetszőleges pozíciójából nézve 1 órán belül ki lehet számítani.

Ez így ebben a formában csak lokálisan félig igaz. Egy szomszéd galaxisból már eléggé nehézkes lenne kivenni a csillagképek csillagait, több száz galaxissal távolabbról pláne. És akkor a Világegyetem méretéhez képest nem is mentünk túl messzire.

Másik oldalról az oké, hogy egy adott helyről, adott időpontról ki tudjuk számolni a csillagok helyzetét, de fordítva jóval bonyolultabb lenne a dolog. Ez erősen túlzó hasonlattal élve olyan, hogy egy Google Maps segítségével bármelyik város utcaképét meg tudod nézni elég gyorsan, de egy ismeretlen utcakép alapján megtalálni, hogy az melyik városban is van… Mondjuk úgy, nem kevés nagyságrendi különbség van a két eljárás számításigényében.

> Tehát elindulsz a Földről x irányba, y sebességgel, akkor abból számolható, hova érkezel.

Feltéve, ha ilyen jellegű mozgásról van szó. A kérdésben szereplő „ugrás” szóról én inkább az azonnali másik téridő pontba való eljutást értem, aminél nem igazán lehet ugye vektorról beszélni. (Mondjuk egy teoretikus féregjáraton való áthaladás, amely féregjáratnak a másik vége térben is, időben is más ponton helyezkedik el.

Mindenképpen szükség van jópár csillagra, ami színképe alapján pontosan azonosítható és A és B ugrási pontból is látható. Persze itt a távolság szerinti vöröseltolódást figyelembe kell venni, méghozzá ismeretlen értékként.

Ha olyan helyre kerülsz, ahol nem látsz semmit,amit otthonról, akkor meg...ptad.