Régészet. Tényleg nem éri meg?

Utolsó (régészhez) kapcsolódva. Az, hogy az egyetemet bárki el tudja végezni, természetesen tudom, mire értetted. Ennek ellenére azt mondom, hogy MA, mondjuk az ELTE-n 5 év alatt végezni és ezzel minimum papíron régésszé válni - nagy dolog. A bátyám is ott tanult, hogy régész legyen. Iszonyú nagy szorgalommal, sok energiát fektetett bele, még tengeri régészetre is ment a Baltikumba, stb. - 6,5 év alatt végzett. Utána doktorált. Hatalmas időt fektetett bele és nagyon sokan lemorzsolódtak.

Amikor állásba került (doktori után 5 héttel - ami szerintem nagy szó) nem keresett sokat és amiket írtál az ásatásos munkákról az nagyon igaz. Legtöbb küzdelem a bürokratikus rendszerrel volt. Hiába tudta, hogy hol kellene ásatást kezdeni és tudta, hogy a magyarországi "kincsrablók" milyen módszerekkel dolgoznak és járnak előttük 1-2 lépéssel (hatalmas iparág, sokan nem is sejtik mennyi pénz van a földben), nem tudott ellene tenni semmit. Mondjuk a fizetése sem volt eleinte hatalmas összeg. A szaktudása, nyelvtudása (4 középfokúval rendelkezik), az izgalmas gyakorlati élményei (amelyet egyetemi évek alatt szedett össze, például tengeri régészeten) megnyitottak előtte egy kaput. Igaz, hogy nem Magyarországon, de csak a tudásának köszönhetően az itt emlegetett 300 ezernek a tízszeresét is megkeresi régészként.

Amúgy tényleg ne a pénz miatt tanulja valaki, mert sok energiát kellett a bátyámnak belefektetnie.

Szerintem nincs túlképzés régészből. Megnéztem évente mennyi régész keletkezik. Meglepően kevés. Jóval kevesebb annál, mint amennyi "kincsrabló" vagy "kincskereső" újonc "jön létre" egy év alatt.

Saját véleményem szerint óriási hiba nem foglalkozni ezzel a problémával, bár a kérdés nem erre irányult, ezért lekapcsolom magam :)

Nagyon sok okos és árnyalt gondolatot lehetett itt olvasni. Annyit tennék hozzá, hogy néhány nagyon divatos szakmától eltekintve ez mindre igaz. Sőt a divatosakban is az igazán nagy nevek igen kemény munkát fektettek be, eleinte kevés pénz ellenében.

Az pedig, hogy az előre jutáshoz a szakma kiváló ismeretén túl emberismeretre, szervezésre, nyelvekre, a közéletben való alapos eligazodásra is szükség van, nem a régészet, vagy más szakmák, hanem a kor sajátja. A különböző területeken persze eltérő mértékben. Amikor a törtető ostobaság a dicsőség, akkor persze az intellektuális tudás mindig háttérbe szorul. Ezért a küzdés technikáját is meg kell tanulni. Vegyük figyelembe, hogy egy elkötelezett, okos embernek ez is könnyebb, legfeljebb sajnálja rá az időt.