Valaki eltudná nekem szépen és érthetően magyarázni, mi az az ohm, és mi az a watt?

Nagyvonalakban megpróbálom bevezetni ezt az egész villamosságtant:

Már a rég világában (Thales korában) rájöttek hogy bizonyos anyagokat dörzsölve azok villamos tulajdonságokkal bírnak. El is nevezték ezt a jelenséget dörzsvillamosságnak.

Ezt könnyen modellezheted otthon, fogj egy műanyag vonalzót, dörzsöld meg száraz papírral, vagy hajaddal. Aztán egy darab papírból szabdalj le kis darabokat, kb 5mm négyzet darabokat. Ha a vonalzót közelíted a papírhoz, akkor a vonalzó magához vonzza a papírdarabkákat.

Ezek az anyagok (vonalzó, és papír) villamos állapotban vannak, ún. villamos töltéssel rendelkeznek.

A töltés lehet pozítív (pl. bőrrel megdörzsölt üvegrúd) vagy negatív (pl. szőrmével megdörzsölt műanyag rúd).

Az azonos töltések között taszítás, az ellentétes töltések közt vonzás lép föl.

A dörzsölés hatására a villamos állapot (pongyolán fogalmazva) úgy alakul ki hogy az egyik anyag elektronjai (vagy esetleg más villamos részecskéi) átugranak a másik anyagba.

Például ha szőrmével dörzsölünk műanyag rudat, akkor a szőrméről átugrál néhány elektron a műanyagra. Ezért a műanyagon elektrontöblet lesz, vagyis negatív töltésű. A szőrmébe pedig elektronhiány van, ezért az pozitív töltésű lesz. A műanyag azért lesz negatív töltésű, mert benne több elektron található, mint amennyi az atommag pozítív töltését kiegyenlítené. (Hasonlóképp pozítív a szörme. Az atom "normál" állapotban ugye semleges. )

Megjegyzés: Hogy az elektronok miért ugrálnak át, hogyan, az mélyebb atomfizikai ismereteket igényelne, ezért ismertetését mellőzöm.

Tehát akkor a töltés fogalmát ismertettem.

Visszatérve a kísérletünkre, - hogy a papírdarabot miért vonzotta a műanyag - a válasz egyszerű.

A jelenség neve villamos megosztás, itt megtalálod.

[link]

Fontos, hogy ezekben az esetekben a töltések nyugalomban maradtak. Ezért ezt Nyugvóvillamosságnak, vagy más néven Statikus-villamosságnak mondjuk. (A statika szó azt jelenti, hogy valami nyugalomba van).

Mihelyt a töltések elkezdenek mozogni, akkor mozgóelektromosságról, villamos áramról beszélünk. A villamos áram a töltéshordozók (elektronok, ionok) rendezett áramlását jelenti.

Pl. egy rézhuzalban az elektronok úgy mozognak, mint a kerti slagban a víz részecskéi.

Ha a vezetékben az elektronok egy irányba mozognak, állandó sebességgel, akkor egyenáramról beszélünk. Ha változó sebességgel mozognak, akkor Változó áramról beszélünk.

Ha a sebesség az idővel periodikusan változik, és előjelet is vált -vagyis az elektronok rezgőmozgást végeznek - akkor váltakozó áramról beszélünk.

A "konnektorban" is váltakozó áram van. Ez azt jelenti, hogy mind az áram, mind a feszültség az idő szerint változik. Mind az áram, mind a feszültség értéke változik, méghozzá periódikusan. (Az idő szinuszfüggvénye szerint(ez persze a valóságban torzulásokat szenvedhet bizonyos zavarok végett)).

Például a feszültségre azt mondjuk hogy 220V. De ez csak egy ún. egyenértékű (effektív) érték. Értékének maximuma 312 V körül van, minimuma -312 V.

Megjegyzés: A 220V nemrég óta 230V lett.

A váltakozó áram használatának oka:

A váltakozó áram (továbbiakban váltóáram) transzformálható. Azaz úgy szállítható, hogy a veszteség lényegesen csökken - mintha egyébként natur 220V lenne.

Feltranszformáljuk pl. 10-80 kV-ra. Így az áramerősség jelentősen lecsökken, így a négyzetével arányos hőveszteség is.

Tehát így kevesebbet kell fizetnünk az áramért, ezért hasznos, az egyenáram ugyanis nem transzformálható.

A váltóáram másik előnye, hogy sok villamos berendezéshez előnyösen alkalmazható.

Például: Televizió, hüttő, villamos motorral hajtott eszközök (ennek különös jelentősége van az iparban), egyéb mágneses elven működő eszközök, stb.

Ezeknek a berendezéseknek az áramellátása nem, vagy csak bonyolult, gazdaságtalan módon lenne megoldható egyenárammal.

Remélem, sikerült egy alap szemléletet adnom a villamosságtanhoz.