Azt tudjuk, hogy miért van szükség a differenciálműre és hogyan működik. A vasúti vagonok alatt merevtengely van, aminek a végein fixen rögzített kerekek vannak. Itt miért nem kell difi, hiszen sokszor igen csak szűken fordul egy vasúti kocsi?

A vonatkerekeknél a sin is és a kerék is lejtősen van megmunkálva igy hát nincs szükség diffiműre.

Szűken fordulnának? Előírás szerint egy átlagos 120km/h-ra tervezett sínen a kanyarív rádiusza nem lehet 1400 méternél kisebb. Azaz ha a kanyarívet felhasználva rajzolnánk egy kört, akkor annak sugara 1400 méter lenne. Kis általános iskolás matekkal kiszámolható, hogy a körvonal hossza 8796 méter, majdnem 9 kilométer lenne. 9 kilométer hosszú pálya kellene ahhoz, hogy megtegyen egy kört. Az azért szerintem minden, csak nem szűk.

Mindig van valamennyi csúszás, de a kialakítás és a nagy ívsugár miatt tolerálható mértékű. Azért szűkebb ívekben (ami vasúti mércével 200-300 méter körüli sugarat jelent) elég gyakran sivítanak a kerekek.

A vasúti kerék profilja adja a megoldást. Ma Európában általában az S1002 profilt használjuk (van néhány kivétel a nosztalgia gőzösöknél, de ez lényegtelen), amit egy ötödrendű polinom ír le. Tehát a keréknek nem egy fix átmérője van, hanem attól függően hogy a sínen tengelyirányban elmozdul, más és más átmérőkön tud gördülni. A lényeg az, hogy kanyarban a merev tengely miatt ahogy az egyik kerék a kisebb átmérő felé csúszik, ugyanakkor a másik kerék pedig a nagyobb felé tolódik, így a két kerék magától beáll abba a pozícióba ami a kanyar íve szerint szükséges ahhoz, hogy ne csússzon, hanem gördüljön a kerékpár (igen, ezt is kerékpárnak hívjuk, mert ugye nem önálló kerekei vannak a vasúti járműveknek, hanem párban vannak).