Milyen szavak vannak még a teniszütőn kívül, amelyek segíthetnek pl. egy magyarul tanulónak a magyar betűket és hangokat a legkevesebb szóval elsajátíttatni?

Persze tisztában vagyok azzal is, hogy a teniszütő sem tartalmazza az összes magas hangrendű magánhangzót, ám azt már józan paraszti ésszel ki lehet találni, hogy ha e, akkor é is, ha i, akkor í is, ü esetében ű is, és az ő is utal az ö-re is, ugye...

Ezt összevonva azzal a kérdésmotivációmmal, hogy magyarul nem tudónak tanítsak magyar nyelvet persze jó lenne, ha lennének ezekkel a logikus, mégis más magas hangfekvésű magánhangzókat tartalmazó szavak, mintegy a teniszütő párjaként, hogy össze lehessen hasonlítani pl. az i és az í vagy az ö és az ő különbségét.

Köszi mindenkinek a válaszokat!

#1. Nem erőltetem, tanul magától is a külföldi kedvesem, akit elkaptam tegnap, h pont ő magyarázta egy más anyanyelvű és magyarul semmit nem tudó haverjának, hogy milyen fura ez a magyar nyelv ezekkel az e-é meg a-á különbségekkel (az o-ó-ö-ő és u-ú-ü-ű négyesekről már nem is beszélve, ugye... ;) ), amelyek az ő anyanyelveikben értelemszerűen nincsenek, innen jutott eszembe ez a kérdés is, hogy mivel segíthetném őket, mert közben a haverja is kitalálta, h magyarul akar tanulni, kérdeztem is tőle hogy miért, minek, mondta, hogy csak úgy (mire azért kissé kinevettem, hogy ahhoz azért nem egyszerű kihívás... :D ) (bár megtanult japánul is csak úgy, szóval tán képes rá... :D ) (oké, mondjuk neki van is egy magyar apja, aki soha nem beszélt vele magyarul, vszeg ezért is akar magyarul tudni, hogy meglepje apukát...), de erőltetésről nincs szó...

Tudom, hogy a magyar mint idegennyelv külön szak vagy szakirány magyarszakosoknak és egyik sem az én asztalom, de tanítottam már magyart külföldieknek, végül is az anyanyelvem, és nyelvtanból mindig is jó voltam, nyelvészetet meg tanultam is, de ez persze más téma, meg persze azt is tudom, hogy nem mindegy, hogy milyen anyanyelvű akár magyarul tanulni, de inkább keresem a lehetőségeket, ahol könnyebb eszközöket adhatok a nyelvtanulók kezébe, főleg ott, ahol a fő nehézségeiket érzem, pl. pont a betűk-hangoknál, ami - szerintem - minden nyelv alapja.

Amúgy együtt élek a nem magyar anyanyelvű emberemmel és nagyon büszke vagyok a szép, azaz helyes magyar kiejtésére, pláne más nem magyar anyanyelvű emberekhez képest, akik mondjuk magyar barátaim párjai és ugyanígy csak otthon ragad rá vmi, nem erőltetve, mindig ledöbbenek azon magyar ismerőseimen, barátaimon, akik hagyják, hogy az embereik még azt a keveset is, amit tudnak, azt is rosszul tudják és nem javítják ki, hiszen értelemszerűen az érthetőség rovására megy a "mindegy milyen" kiejtés, ami pláne egy pont magyar szakot végzett barátnőm esetében a legmeglepőbb...

#2 Köszi! :)

#3 Még jobban köszönöm! :) Igaz, jogos, hogy ilyen szópárok hasznosabbak, sőt, még fontosabbak is, mint a hangrendi kérdések!

Amúgy azzal szoktam nyugtatni a mindentől különböző magyar nyelvre rápánikolókat, hogy tényleg nem egyszerű, mert sok mindenben tök más logikája van, mint az ismertebb nyelveknek, ám pont az írás-olvasás, pláne az angollal szemben szuper könnyű, hiszen egy betűhöz egy hang tartozik mindig (leszámítva némi hangváltozást gyors beszédben, de ezt mondani sem szoktam... :) )