Ma már létrehozhatók olyan csúcstechnológiával ellátott, több évszázadig lakható földalatti bunkerrendszerek, ahol az emberiség egy része nem csak hogy túlélhet egy atomháborút, de onnan indulva (a sugárzás elmúltával) újjáépítheti a civilizációját?

Azért itt figyelembe kell venni azt is, hogy a sugárzás nem pusztítja ki az emberiséget.

Halandóság és mutáció az lesz, bőven.

Csernobilban sem pusztult ki az állatvilág.

A Csendes-óceánon is van egy sziget, ahol a sugárzás 4-szer akkora, mint máshol. Aki ott kutat, nem ehet, nem ihat semmi ottanit. Az ottani emberek között pár nemzedékkel ezelőtt volt nagy halálozás, amikor ez kezdődött. A mostaniak már bírják.

Egy város méretű komplexum esetében működhetne a dolog. Nem kellene feltétlenül a föld alá bújni teljesen, kellenének nagy méretű felszíni kupolák is, pl. mezőgazdasági célokra, meg pszichológiai könnyítésre. A kohászati, meg egyéb ipari tevékenységek miatt is a felszínre kellene járni dolgozni.

A föld alatt komoly problémát jelentene a radon hagyományos vasbetonos építés esetén, ezért szinte holdbázis minőségben kellene építeni azokat a helyiségeket, melyekben sokat tartózkodnak az emberek.