A várépítészetben miért volt ekkora gond a "holtterek" kialakulása?

Ez nem "kis dolog". Például azért nem dobáltak köveket, mert előtte a támadó tűz alá vette azt a bástyát, és mondjuk a védők nem fértek oda. Nyilván egy csatának szakaszai vannak, amiről mondjuk fingod sincs, és pl egy előkészítő tüzérségi támadás vagy egy aknázás miatt leszakadt bástya vagy függönyfal pont elég lehetett ahhoz, hogy onnan megmásszák a várat.

És akkor, ha a támadás ilyen holt térben volt, akkor bizony sikerre vihette a támadó. Ezért kellett az, hogy a vár minden pontja több másik pontról is védhető legyen, tehát ha egy helyen meg is gyengül, a támadók ne tudjanak ott behatolni.

A kődobálás egy középkori módszer. A 16. 17. században, amikor az olasz erődépítészeti szendszer kialakul, már nem lehetett megcsinálni, mert a támadók képesek voltak össztűz alatt tartani a vedőket, így az ott felbukkanó védők életét folyamatosan veszélyeztetni. Masreszt olyan helyekre vezettek rohamot ahol az ostromtüzérség elözőleg már rést lött a falon, tehát nem volt "felül". A roham helyén a fal földig volt rombolva.

A holtér probléma lényege: a 16. 17. századtól bevett gyakorlattá vált a támadók részéről cikkcakkban futó ostromárkokat ásni a falak azon részéhez, amelyen az ostromágyúkkal rést lőttek. Ezekben az ostomárkoban mozgó gyalogsagot a védők alig tudták támadni. A gyenge pont ott volt, ahol az ostromárok elérte a falat, mert ott a támadóknak ki kellett mászni az árokból, és megtámadni a rést, ekkor a vedők oldalazó tüze elerhette őket, és megtizedelhette őket. Ha viszont van "holttér" akkor az ostromlók ott lőnek rést a falon, oda ássák az ostromárkokat és rohamkor a holtérben tudják elhagyni az árkot. Ezen a roham sikere múlhatott.