Hogyan lehet az, hogy a kifejezetten invazív sebészeti beavatkozások működnek, lehetséges őket elvégezni?

Például nyitott szívműtét, agysebészet, ízületi műtétek stb. Azt gondolhatnánk, hogy ennyire durván fizikailag beleavatkozni egy ennyire komplex, és máig sem teljesen ismert rendszerbe, mint az emberi szervezet, a traumás sérülésekhez hasonlóan halálos lenne. De ez mégsincs így, sőt, pont az ellenkező hatást váltja ki; a betegségből való gyógyulást. Az orvostudomány fejlődése során kizárólag tapasztalati úton keletkezett az a tudás, hogy x beavatkozás lehetséges és működik, vagy tisztán elméleti módszerrel lehet(ett)-e következtetni x beavatkozás elvégezhetőségére és terápiás alkalmasságára? Például nyitott szívműtétnél akár történhetne (de persze nem történik) bármi, ami lehetetlenné tenné a műveletet (például: szív érintésénél az megáll, vagy olyan enzimek szabadulnak fel amelyek lebontják y izmot, stb. bármi ami elképzelhető), ez mégsincs így. Honnan volt tudható, hogy hogyan reagál a szervezet, mielőtt az első beavatkozásokat elvégezték? Remélem érteni fogjátok mire gondolok.