Miért a bal és a jobboldalt cseréli meg a tükör, miért nem a fel-t és a le-t?

Ez valami fizikai témakör lehet, de nem tudom pontosan mi a neve.

Nem tartozik szorosan ide, de ha megfigyeltétek, a domború lencse nagyít, viszont a domború tükör kicsinyít és viszont.

Ezt a kérdést én a humor kategóriában tettem fel (februárban), és így is lehülyéztek...

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__humor__663974-..

Azt még mindig nem értem, hogy ha a kesztyű átmegy a másik kezemre (bal-jobb) akkor a papucsból miért nem lesz sapka???

:-)

A tükör simán "felcseréli" a fenti, és lenti képet, csak éppen homorúnak kell lennie.

Menj ki a konyhába, és tarts magad elé egy egy szép fényes kanalat, vagy szedőkanalat a homorú oldalával. A képed fejjel lefelé látszik benne! (gyújtóponton kívül fejre állít, gyújtóponton belül nagyít)

A következő a helyzet. A fent és a lent abszolút fogalom, ami alatt azt értem, hogy ha két ember áll szemben egymással, akkor mindkettőnek ugyanaz lesz a fent és a lent. A jobb és a bal azonban egy relatív fogalom, a két ember számára ellentétes oldalon lesz.

Vegyünk egy tükröt egy szobában. Legyen lent szőnyeg, fent plafon, tőlem jobbra egy szekrény, balra egy szék A tükör nem cserél meg semmit, azaz mindent a maga oldalán mutat: A plafon a plafon oldalán fog látszani (fent), a szőnyeg a maga helyén (lent), és a szék is valós székkel szemben lesz, a szekrény pedig a valós szekrénnyel szemben. Csakhogy akárhogy forgok, a fent és a lent mindig fent és lent marad, de a jobb és a bal attól függ, hogy hogyan állok be.

Ha én is a tükörrel szemben állok, akkor ha a szekrény felé nyúlok a jobb kezemmel, akkor a tükörképem is ezt teszi, de mi úgy észleljük, hogy a bal kezével nyúl, hisz például a kézfogásból tudjuk, hogy az ő jobb keze a teste másik oldalán éne, hogy legyen, mármint abban az esetben, ha ő egy velünk szemben álló másik ember lenne. Viszont ez nem a tükör furcsasága, hanem a mi észlelésünk furcsasága, mivel a szimmetria tengelyünk mentén látjuk a „megfordulást”.

Tételezzünk fel egy négyzet alakú élőlényt, ami súlytalanságban lebegve él. Náluk az a szokás, hogy kezet fognak (az oldalukon van kézszerű nyúlvány), majd lábat is fognak, ugyanis a tetejükön és az aljukon van egy másik nyúlvány. Mivel náluk súlytalanság van, ezért nincs fent és lent, ezért kézfogásnál egymás átellenes oldali kezét fogják meg (csakúgy mint mi, a jobb kezünkkel a másik jobb kezét), és lábfogásnál is átellenes lábat fognak, azaz úgymond a „lenti” lábbal a másik „fenti” lábát. Íme: [link] (A szaggatott vonalak jelölik, hogy a két kocka melyikkel fogja a másikat megfogni.)

Igazából mivel egy szóval sem állítottam, hogy a „láb” az, amelyik háromujjú a rajzon és a kéz a tömör háromszög, így el is forgathatjuk az egész rajzot, és továbbra is igaz amit mondtam. Sőt, ők maguk valóban forognak a térben, hisz súlytalanok. [link]

Namost ha egy ilyen lény tükörbe néz, akkor azt tapasztalja, hogy a tükör mindkét irányt „megfordítja”. Ugyanis az ő számára mindkét irány relatív, hisz nincs abszolút fent és lent. A képen a lila lény integet az egyik kezével és az egyik lábával, a tükörképe pedig nem az átellenes kézzel és lábbal integet. [link]

Ugyanez elforgatva:

[link]

Szóval az, amiről írsz, hogy a tükör csak az egyik irányt cseréli fel, igazából a mi relatív irányészlelésünk miatt van, illetve amiatt, mert mi magunk kétoldali szimmetriájúak vagyunk. Elég nehéz felfogni, de ha jók a rajzaim, akkor megérted.

Ez nem fizika, hanem geometria.

A tükör nem a jobb és a bal oldalt cseréli meg, hanem ami elöl volt, az hátra kerül, és ami hátul volt, az előre kerül. Mi viszont úgy érzékeljük, hogy a tükörképünk szembefordul velünk, mivel egy velünk szembe forduló arcot, kezeket látunk, és tükrözés helyett forgatásként fogjuk fel.