Hogy felejtsem el?

Van egy osztálytársam, aki azóta tetszik, mióta megláttam gólyatáborban.

Év elején közeledett felém, úgy tűnt valamilyen szinten viszonozza, én is közeledtem felé tehát. Egy idegig nagyon jól megvoltunk, nagyon boldog voltam tőle, mert ő volt az első olyan kiszemelt fiúm, aki látszólag viszonozta az érzéseimet, amik időről időre egyre fokozódtak iránta és szinte már szerelmes voltam, mikor kezdődtek a veszekedéseink.

Legtöbbször azért, mert bunkó volt velem, hazudozott, sértő dolgokat mondott nekem, ignorált. Az utóbbi bántott legjobban a hazugságai mellett, de mivel nem tudtam semmivel felkelteni a figyelmét, hogy rám is figyeljen, hozzám is szóljon ha már eddig ilyen jóban voltunk., nem tudtam mit csinálni már vele.

Lényeg, hogy nagyon összevesztünk és mindketten megharagudtunk a másikra de mivel őt látszólag nem érdekeltem (bár szerintem igazából semmikor nem érdekeltem semmilyen szinten) engem viszont megölt ez a helyzet, én kezdeményeztem a beszélgetést, ami a veszekedésünk után 2 hónappal volt. (Adtam neki sok időt meg magamnak is a felejtésre, azért 2 hónap)Kibékültünk elméletileg, de tudom, hogy ő még mindig utál. Persze nem mondta el, hogy miért akkor sem, most sem tudom az okát, de hiába kérdeztem, nem válaszolt rá.

Barátnőim jóban vannak vele, akkor meg jobb kapcsolatuk is volt, mára már hasonlóan vannak vele mint én. Mikor beszéltek rólam, azt mondták barátnőim, hogy azt mondta, hogy nem tud rájönni ennek az egésznek az okára. És mivel jó barátaim, ők nem mondták el neki, csak hogy gondolja tovább.

Békülésünkkor akartam elmondani, hogy mit éreztem (meg akkor még kicsit éreztem is bár már nem sokat) de aztán akkor elszálltak az érzéseim. Azt mondtam neki, hogy van egy oka ennek az egésznek (amire rájött, hogy van, csak arra nem, hogy mi az) de mivel nem igazán tűnt úgy, mintha érdekelné, nem is mondtam el neki, csak hogy már nincs. Hetekig nem is éreztem semmi különöset, csak ami addig volt, az a kevés féltékenység.

De aztán barátnőmmel elkezdett hülyülni (vagy nem tudom én már mennyire komoly az egész) hogy „életem”-nek szólítják egymást meg ilyenek. Velem is ezt csinálta, csak akkor részeg volt, én nem vettem észre, utána meg megbánta és leoltott, stb. Vele vígan csinálja józanul is, mindenki előtt.

Viszont most ugye ennek hatására visszatértek az érzéseim és mivel már több mint fél éve (a veszekedést beleszámítva) próbálom elfelejteni, eléggé kétségbe vagyok esve, mert nem megy. Nem tudom egyszerűen kiverni a fejemből és nem tudom, mi lehet az oka.

Gondolkodtam azon is, hogy lehet az a gond, hogy nem mondtam el neki, hogy mit érzek, amit még megtehetnék, de nem tudom ez mennyire jó ötlet. Nem várom el tőle, hogy viszonozza, mert valószínűleg nem fogja, csak úgy elmondanám, hogy tiszta legyen a kép. De ha meg nem segítene rajtam, valószínűleg még rosszabb lenne, szóval félek.

Szerintetek mi a gond?