Miért van ez így? Mit lehet tenni ez ellen? Mit csináljak ezekben a patthelyzetekben?

Az van, hogy egy csomó kérdést látok itt gyakorikérdéseken, hogy hogyan írjak rá a lányra, hogyan írjak rá a fiúra, hogyan menjek oda beszélgetni xy-hoz ha úgyis tudom hogy nem fog jönni semmi téma stb stb stb:. Erre általában valami tanácsot szoktak adni hogy csak írj rá egy "szia, mizu/hogy vagy? " Azt a többi majd jön magátol. Ha odamesz hozzá ugyanúgy szia, hogy vagy, mik a hobbijaid stb:.

De úgyis tudjuk hogy a kérdező nem fog odamenni a lányhoz, nem ír rá az esetek 80-90 azaz elég nagy százalékában mert a mi nagy részünk sem tenné. Mert önbizalom hiányosak vagyunk. Nem merünk megtenni mindent, amit az "iskola nagymenői".

Miért van ez?

Én is egy csomó tanácsot adok itt gyk-n is meg a való életben is hogy hogyan szedjen fel egy adott csajt/pasit. De közben én magam sem merem megtenni. Én is most ilyen helyzetben vagyok. Van egy lány, aki tetszik. Barátja nincs, bár ha nem lépek lehet hamarosan lesz. De egyszerűen nem tudok, mert patthelyzetben érzem magamat. Ha elmondom akkor elég ciki lesz a haveri körömben. Egy csomó ideig ezzel fognak zaklatni. Meg a lány szemébe sem fogok többet tudni bele nézni.. Ha meg nem lepek akkor meg amiatt érzem magam szarul, mert nem tettem semmit... (Nem osztálytárs, de egy baráti kör, akikkel elég gyakran talizunk)

Miért van ez? Miért adunk tanácsot ha mi magunk sem vagyunk képesek ezt megtenni? És hogyan tehetnek bármit is az ilyen előbb említett " Patthelyzetek "ellen. Főleg ha osztálytárs az illető. Már voltam olyan helyzetben is. Akkor általánosban. Nem tettem semmit. Igaz már nem érzem szarul magam miatta, de akkor sokat szenvedtem vele.

Bocsi a helyesírási hiába kért... Alig alszok, fáradt vagyok

És ezer kössz ha vegigolvastad!

Millió kössz meg ha választ adsz rá!