Nyomoréknak érzem magam, amiért nincs barátom, és nem is volt soha. Hogyan változtassak ezen az érzésen? 18/l

Nekem se volt barátnőm, 20 évesen

Annyira nem érdekel

Hmm, hát nem tudom. Nekem az antiszociális természetem segít hasonló helyzetekben (hasonlókban, mert nekem már több barátnőm is volt). Ha ez lenne a helyzet sem érezném kínosnak, letudnám azzal, hogy a hülye társadalom tuszkolja a fiatalokba, hogy azonnal találjanak párt, hiszen anélkül nem élik ki magukat. Jelenleg is ezt csinálom több témával, pl.: nem bulizok, nem érdekelnek a trendek és még sosem voltam a Balatonnál, ezeken mindenki meglepődik mikor megismernek, nekem meg még mindig kínai, hogy miért is kellene ezeknek kipipálva lenniük, hogy teljes életem legyen. Próbáld te is így felfogni. :)

Ehhez kapcsolódóan azt is ajánlom (ha tudsz angolul), hogy hallgasd meg a Philosophize This! nevű podcast Nietzcheről szóló adásait, mert ő egy olyan személy volt, aki nagyívben tett az ilyen társadalmi nyomásokra (legalábbis jobban ment neki mint a legtöbb embernek) és le is írta, hogy miért érdemes így élni. :)

Ha érdekel még valami, akkor kérdezhetsz itt is vagy privátban is, ahogy jobban esik, remélem tudtam segíteni legalább egy picit. :)

19/F

Csak azért érzed magad nyomoréknak mert még nem mondhattad el magadról, mindenkinek, hogy neked már van/volt valakid? Ennyi? Státusz szimbólum?

Vagy nincs kivel beszélgetned, megoldanod a problémáid? (Ez a barát lenne egyébként)

A szerelmen nem kell kötelezően X éves korra átesni, mint egyes betegségeken...

Egyébként meg nem benned van feltétlen a hiba. Vannak akik lehet titkon szerelmesek beléd, de olyan szinten állsz az osztályodban, hogy nem mernek közeledni, te meg esetleg nem is gondolsz arra hogy az a srác miért néz ÚGY rád, hisz téged meg ő nem érdekel.... Majd lesz olyan akivel egymásra vágytok.

(Persze még van az az ok a mindenképpeni kapcsolatra vágyásra, hogy a szüleid ismerőseid előtt ne legyen kínos, hogy szexelsz valakivel....)