Miért tetszik nekem, annak ellenére, hogy nincs bennünk semmi közös? Nem logikus, hogy vonzódjak hozzá így, szóval miért lehet? És nincs esély a dologra, igaz?

Bejön az egyik osztálytársam, de semmi közös nincs bennünk, szóval nem értem miért vonzódom hozzá?

Én ilyen ,,alteros'' stílusú vagyok és állandóan olvasok, nagyon fontos nekem a művészet, sokat járok kiállításra, színházba, nagyon szeretem a költészetet, és én magam is valami ilyen vonalon szeretnék továbbtanulni (vagy művészet, vagy bölcsészkar)...

Ő pedig állítása szerint még sosem olvasott végig egy könyvet se, nem érdekli a művészet vagy a filozófia vagy semmi ilyesmi, nagyon ilyen mainstream stílusa van, az érdeklődési körei a sport, meg a filmnézés (más az ízlésünk abból is). Rengeteget sportol nekem meg a max, hogy eljárok futni. Olyasmiben sem egyezik az ízlésünk (azt hiszem) mint pl a zene, neki rap, pop, nekem alternatív előadók, klasszikus.

Amúgy ez nem az a tipic ,,a különc lány beleszeret a menő srácba'', ő nem ilyen beképzelt páwa, csak népszerű, meg ilyesmik, de nagyon kedves, inkább csendesebb.

És nem hinném, hogy különösebben nyitott lenne az én érdeklődési köreimre, szerintem egyszerűen nem érdeklem, mert annyira nem vagyunk hasonlóak, csak egy teljesen más világban élő lány vagyok neki a sok közül.

Szóval nem hiszem, hogy tetszenék neki, mert annyira más vagyok, és utálom magam, amiért nem bírom kiverni a fejemből, pedig egyértelműen teljesen más kategória vagyok mint ő. Az ilyen fiúknak nem jönnek be az ,,extrémebb'' lányok.

(Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy alsóbb/felsőbbrendűnek tartom azt, amilyen én vagyok, vagy amilyen ő, mert nem, csak nem vagyunk egy kategória.)

Totálisan logikátlan, hogy pont ő tetszett meg, mert még ha valamilyen (teljesen valószínűtlen) csoda folytán tetszenék is neki, nem lenne jövője a kapcsolatunknak, mert annyira más az érdeklődésünk.

De nem tudok mit csinálni, egyszerűen csak elnézem ahogy nevet, vagy ahogy másokkal beszél (én nem merek odamenni beszélni vele, mivel nincs közös éreklődés ergo nagyon átláttszó lenne), és nem tudom belátni (mármint lelkileg), hogy semmi értelme, hogy tetszen.

Az a gond, hogy nem is tudnék továbbjutni abban, hogy megismerjem, mert nyilván több van benne, mivel annyira nincs közös bennünk, hogy nem lenne ok, amiért beszéljünk egymással hacsak nem tetszik nekem, és ez mindenkinek egyértelmű lenne, neki is.

Persze minden tetszik, ami hozzá kapcsolódik, de ettől még nem leszek soha az a sportos csaj, olyan ruhákban mint mindenki más, olyan zenékkel stb... És nem akarok megváltozni.

Mit tegyek?

Ilyen emberek kapcsolata nem működhet, ugye?

Hogy felejtsem el?

Vagy érdemes lenne közeledni hozzá?

Ha igen, hogyan, hogy ne legyen átláttszó?

Van esetleg valakinek tapasztalata, hogy ilyen helyzetben összejött a dolog, mert mégis megtetszett az adott fiúnak / lányak, illetve esetleg hogy működött is a kapcsolat?

Köszi a válaszokat!

(Bocsánat a hibákért, telefonról írok és nagyon fáradt vagyok.)

16/L