Miért csodálkoznak a lányok/nők, hogyha egy fiú/férfi több évnyi folyamatos elutasítások után nőgyűlölő lesz?

Gondolom azért, mert ilyenkor a hisztiző fiú/férfi fejében meg sem fordul, hogy talán vele van a baj, nem pedig a nők összességével.

Persze, csakis a pasival lehet a baj, nem azzal, hogy a nők többsége el van szállva magától, hercegnőnek képzeli magát, és úgy bánik a férfiakkal, mint a szarral. Aztán mikor 30-35 körül rájön, hogy elqrválkodta az életét, már mindegy kihez, de gyorsan hozzámegy. Ebből lesz aztán vagy az, hogy szegénykét folyton bántalmazzák (mert a vérszívó, aljas természetét természetesen a korral sem vetkőzte le), vagy az, hogy egy tutyimutyi majommal éli le az életét, aki az "igen, drágám" kifejezésen túl mást ki se tud mondani.

Én ezen férfiként is csodálkozom, nem lehet az összes nőt gyűlölni. Ha senkinek nem kellesz, akkor valami baj van veled.

A kérdés igen kétoldalú. Ugyanis a lányok meg azt kérdezik: Miért csodálkoznak a fiúk/férfiak, hogyha több évnyi folyamatos elutasítások után a lány/nő férfigyűlölő lesz? Ezek szerint mindkét részről el kellene gondolkodni ilyenkor, hogy "ismered-e, szereted-e, tiszteled-e MAGAD"? S ha mindent rendben találsz, nem lesznek ilyen gondjaid. Akkor képes leszel megismerni, tisztelni és megszeretni másokat is, ami eleve kizárja a rengeteg "elutasítást", vagy legalábbis nem annak "érződik". Mert ha valaki nem az ideálod, vagy valakinek nem te vagy az ideálja, az természetes, elfogadható, és semmiképpen nem katasztrófa. Gyűlölködni miatta meg igazán nem érdemes, mert egy megkeseredett egyedülállóvá válhatsz. Pedig az élet szép, találd meg az egyensúlyod. Mami71