Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon nem normális ha úgy érzem nekem nem lesz örökre ő elég? 18L
Szóval most jöttünk össze a napokban a 3. barátommal. Az elsővel 2 évig voltunk együtt. A másodikkal fél évig.
A mostanival két hete ismerkedtem meg. Nagyon rendes, kedves, figyelmes. Részemről még biztosan nem beszélhetünk szerelemről, max vonzalomról.
Az az igazság, hogy hiába akarom vele a kapcsolatot, nem érzem azt, hogy meg tudnék állapodni vagy maradni örökre mellette.
Mellette és előtte is írogattak fiúk, egyikkel azért nem jöttem össze mert túl rosszban, néhányat meg túl jónak tartottam a jelenlegi önmagamhoz.
Nagyon félek tőle, hogy esetleg nem a megfelelő ember mellett fogom leélni az életem.
Gyerekesnek tűnhet ez az egész. Abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt össze jönni vele.
Mennyi időt adjak magunknak?
Úgy értem várnék és ha még x időn belül is ilyen érzések lennének bennem akkor szakítanék vele. Mennyi legyen az az idő?
Normálisak ezek az érzések?
Miss Endzsinek
Az jó, ha együtt laktok. Nagyon jó. Függetlenül mindenkitől.
De... hogy minden oldalát ismernéd... nos, csak figyelj. Mit is értek ez alatt? Figyeld önmagad, s figyeld társadat főleg akkor, amikor olyan váratlan helyzetbe, szituációba keveredtek (külön-külön, vagy akár együtt) amilyenben még nem voltatok azelőtt soha. Ha elegendően éber vagy, akkor találkozni fogsz olyan tulajdonságaitokkal, amelyről azelőtt fogalmad sem volt. Nem is igazán lehetett, mert ezen (jellembeli, fizikai) tulajdonságok csak akkor jelentkeznek, amikor azt az a "szokatlan élethelyzet" előhívja.
Így értettem azt, hogy csak figyelj... mert MINDEN vonatkozásában még NEM ISMERHETED, 1/2 év alatt nem igazán lehet megismerni Valakit. Főként azért, mert az ember folyamatosan változik. Te is, Ő is, én is, Mindenki.
Amit ismerhetsz róla, az nagyjából annyi, amennyit önmagadról is ismersz.
De, ha azt állítod, hogy MINDEN oldaláról ismered, s ez tényleg így igaz, akkor Te igencsak ritka szerencsés ember lehetsz. No, meg persze Társad is, általad. Nagyon-nagyon ritka kivétel! S mivel a kivételek erősítik a szabályt, csak gratulálhatok hozzá.
12: Javaslata nagyon is jó. Legyetek barátok. Abból még bármikor kialakulhat szorosabb vonzalom, akár szerelem is.
Így is van: a boldogságot, szeretetet, szerelmet nem lehet kierőszakolni... kikövetelni. Hogy - De jó lenne már szerelmesnek lenni...- Az vagy jön magától, vagy nem. Olyan sincs, hogy "kicsit" szerelmes vagyok. Épp úgy nincs, mint ahogyan nem lehetséges "kicsit" megszületni/meghalni...
Az ERŐ legyen Veletek!
Ezt a barátságot nem javaslom. Ha szerelem nem is,de vonzalom megvan mindkét fél részéről,a barátságban pedig nincs vonzalom,azért barátság. Ezzel "a barátok vagyunk" dologgal csak magatokat és egymást álltatnátok. Nem beszélve arról, hogy ez egy időhúzás...
Nem baj,ha nem leszel szerelmes,nem sokára úgyis kiderül,de akkor szakíts,mert nagyobb szemetseg nincs,mint mikor a másikat hülyítik.
A gond ott van, hogy túl hamar mentél bele. 2 hét semmi ,egy idegennel jöttél össze, mibe lennél szerelmes??
Azt gondolod,nem lesz örökre elég? Ez sem gond, de ha ilyen felmerül,akkor azzal a személlyel ne létesíts kapcsolatot. Senki nem ismeri a jövőt,de ez a hozzáállás azt vetíti elő, hogy ennek a kapcsolatnak TERVEZETTEN vége lesz, hogy előre tudod, hogy más (is) kell majd. Ha nem érzed valakivel kapcsolatban,hogy ' Nekem ő kell", hanem már az elején azon gondolkozol, hogy neked X idő múlva másik fog kelleni, akkor az nem párkapcsolat,hanem a másik kihasználása, vagy valami féle kölcsönös szórakozás, aminek meg van szabva a határideje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!